|
14. fejezet: Egy randi Harry Potterrel
 ...
A mennyország hetedik kapuja. Ide került Harry Potter élete egyik legkínosabb helyzetéből. Az egyik pillanatban még több száz szempár bámulta, ahogy felesége haragjától rettegve nézett farkasszemet egy szürke köpenyes nővel, a következő pillanatban már egy vörös démonnal suhant végig a Roxfort kihalt folyosóin, időről időre megállva egy-egy forró csókért. Messze volt a szükség szobája. Túl messze ahhoz, hogy Harry ép ésszel kibírja azt, hogy egy ilyen gyönyörű nőt tart a karjaiban.
- Miért tart ennyi ideig az út? – rohant felfelé Harry egy lépcsőn. – Mindig is jól kiigazodtam a Roxfortban, de sose éreztem ilyen messzinek azt a szobát.
- Türelem, Harry! – csitította Ginny. – A jó auror egyik legfőbb erénye a türelem!
- Te csak nem mondd meg nekem, mit kell tudnia egy jó aurornak! – állt meg hirtelen Harry és ölbe kapta a feleségét.
- Hát az biztos, hogy jó erőben kell lennie! – kuncogta az asszony és átkarolta Harry nyakát. – Nagyon jó erőben!
Harry jó pár lépcsőn rohant felfelé és Ginny egyre növekvő ámulattal nézte a férjét, akinek a karjai egy pillanatra se remegtek meg. Ej, de jó az auror feleségeknek!
A hetedik emeleti folyosón aztán végre rátaláltak a bűvös szobára. Harry egy jól irányzott mozdulattal berúgta az ajtót, majd bevitte Ginnyt a szobába. A Szükség termében az volt a jó, hogy a szervezőknek nem kellett semmit átalakítaniuk rajta. A szoba úgyis a bent lévő pár igényeihez rendezkedik be.
Most sem volt ez másképp. A hatalmas kandallóban, óriási, vörös lángok lobogtak, nem messze tőle pedig egy vaskeretes ágy állt, rajta hófehér takarókkal és párnákkal. Harry óvatosan letette Ginnyt a kőre, aki kacéran nézett a férjére.
- Ejnye Harry! Te nem tudsz másra gondolni?
- Én csak arra gondoltam, hogy mennyire kívánlak. A vaskeretes ágy nem az én fantáziám. Te szeretted volna mindig is kipróbálni! – vágott vissza a férfi.
- Ez igaz! – nevetett fel Ginny és szemügyre vette az ágyat. – De nem a lefekvés az első napirendi pont!
- Miért nem? – lépett Ginny mögé Harry és átkarolta a derekát. – Én most nem vagyok éhes. Hacsak nem te vagy a terítéken! – A férfi végigcsókolta a fedetlen vállakat, majd a nyakára tévedtek az ajkai. – Mondd, hogy te vagy a desszert! Akkor eszek!
Ginny hátrafordult a férje karjaiban és átkarolta a nyakát. Ujjai játékosan simogatni kezdték a fekete fürtöket Harry tarkóján, majd egy hirtelen mozdulattal lehúzta magához a férfi fejét, hogy ajkaikat egymásra tapassza.
Miközben a szerelmespár csókolózott, a kandalló előtt megjelent egy perzsaszőnyeg, rajta egy kosár eperrel és egy tál tejszínhabbal.
- Ejha! – füttyentett Harry. – Te tényleg komolyan veszed ezt a vacsora dolgot! De miért pont eper?
- Azt akarod, hogy gyorsan túlessünk rajta, vagy sem? – bontakozott ki az ölelésből Ginny. – Mert ha tényleg szeretnéd megkapni az igazi desszertet, akkor jobban teszed, ha velem tartasz!
- Közben elmeséled, hogyan is tervelted ki azt, hogy engem infarktus közeli állapotba hozz?
- Talán! – mosolyodott el Ginny. – És talán még annál többet is kaphatsz!
*****
Harrynek rá kellett ébrednie, hogy az eperevés nem is olyan rossz dolog. Főleg nem akkor, ha mellette ott a nagy tál tejszínhab, ami nem csak a gyümölcsön mutat jól. Harry először akkor jött rá erre, miközben egy csöpp hab véletlenül ráhullott Ginny vállára, mialatt nekinyújtott egy epret. Nem telt el hosszú idő, az epertál máris elfeledve állt a szőnyeg szélén.
Sokkal élvezetesebb volt a habot egymás testéről enni, mint a gyümölcsről és Harry később akár arra is megesküdött volna, hogy minden másnál élvezetesebb így elfogyasztani a desszertet. Egyetlen egy probléma merült csak fel. Míg Harry talárja, nyakkendője és ingje már rég a földön feküdt, addig Ginny vörös ruhája még mindig a nő karcsú alakjához tapadt. A férfi már épp nekiállt volna tiltakozni, mikor Ginny egy jó nagy adag habot kent szét a mellkasán és elkezdte az édességet felnyalni a bőréről. Harry felszisszent.
- Netán valami gond van, drágám? – mosolygott Ginny, miután az utolsó csepp tejszín is eltűnt.
- Ha már így megkérded, igen! – emelte meg Harry a fejét. – Már ne is haragudj, de… Szóval ez a ruha káprázatos, mégis jobban tetszene, ha végre levehetném rólad.
- Le akarod venni? – ült a sarkára Ginny. – Miért?
- Természetesen azért, hogy én is ehessek abból a tejszínből. Mi másért?
- Ó! Ha csak enni akarsz, akkor itt van! Tessék! – Azzal két ujját belemártotta a habba és odanyújtotta a férjének. Harrynek sem kellett kétszer mondani. Felült és az ajkaihoz emelte felesége kezét, majd egyesével a szájába vette a tejszínhabos ujjakat. Közben le nem vette a szemét Ginnyről. – Ízlik? – kérdezte fátyolos tekintettel a nő.
Harry bólintott, majd magához húzta a feleségét, hogy megcsókolja. Miközben átvette az irányítást a csók felett, a férfi kezei elindultak a vörös ruha zipzárja felé és elkezdték lehúzni azt. Ginny nem tiltakozott, inkább befészkelte magát Harry ölébe. Mikor a zipzár már teljesen le volt húzva, a nő gyorsan felállt és lassan elkezdte letolni magáról a piros ruhát, olyan lassan, hogy Harry lassan már a pálcája után nyúlt, hogy levarázsolja feleségéről. Azonban rá kellett jönnie, hogy a pálca méterekkel arrébb pihen a talárjában és ő, Harry megmozdulni képtelen.
Bármilyen férfi, akár még a legszentebb életűek is elcsábultak volna a látványtól. Ahogy a ruha alól előbújtak a formás keblek, majd a lapos has, Harry érezte, ahogy minden izma megfeszül, és a vér örült tempóban kezd keringeni az ereiben. Pár pillanat és előbukkan az a csodás csipkés fehérnemű és akkor…
Azonban adódott egy probléma. Az, hogy sehol sem lehetett csodás csipkés fehérneműt látni. Nemhogy csipke, de még fehérnemű se volt.
- Gi… Ginny… - dadogta Harry. – Rajtad… rajtad egész este nem volt…
- Dehogyisnem! – tette csípőre a kezét a nő. – Volt rajtam bugyi, amíg a zöld ruhát viseltem. Csak miután áthúztam a vöröst, vettem le. Talán baj?
- Nem! – tiltakozott hangosan Harry. – Dehogy!
- Pont erre számítottam – nevetett fel Ginny és Harry mellé feküdt a szőnyegen. – Nos Mr. Potter! Tied a pálya! Jó étvágyat a desszerthez!
Harry élvezettel megnyalta a szája szélét, miközben végignézett meztelen feleségén. Nagyon is megjött az étvágya a desszerthez.
*****
A tejszínhab ugyan elfogyott, de megtette a magáét. Az utolsó csöppet, Harry jobb híján Ginny szájáról csókolta le, hiszen már nem volt olyan négyzetcentiméter a feleségén, amit ne járt volna be az ajkaival tejszínhabot keresve.
- Hm – suttogta elégedetten Ginny. – Biztos nem hagytál ki semmit?
- Nem hiszem – vigyorodott el a férfi. – Szerintem elég alapos voltam. Bár most, hogy jobban belegondolok, mégis becsúszott egy kis stikli a dologba. Most már én is szívesen levenném ezt a nadrágot. Tudod… kezd eléggé… kényelmetlen lenni.
- Megengednéd, hogy én vegyem le rólad? – könyökölt fel a nő.
- Naná!
Nem tartott sokáig, hogy Ginny megszabadítsa Harryt a feleslegessé vált ruhadarabtól, és a két meztelen test azonnal lázasan simult egymáshoz. A tejszínhabos játék annyira izgalomba hozta a két szerelmest, hogy már semmi másra nem vágytak, csak arra, hogy eggyé váljanak. Egyszerre feszült meg a testük, egy ütemben mozogtak a szerelem melódiájára, mely talán csak a fejükben zengett. Harry felesége nyakának hajlatába temette az arcát, miközben jobb kezével megragadta Ginny csípőjét, jobbjával pedig belemarkolt a perzsaszőnyegbe. Ginny tudta, hogy nem elég számára, ha a lábaival körülfonja Harryt. Érezni akarta az ujjai között azokat a rakoncátlan fekete fürtöket, melyek kinézetük ellenére selymesek és simák voltak.
- Harry most…
- Tudom…
- Én szeret…
- Tudom… Én is…
A természet örök ritmusa végiglüktetett a két testen és a világ eltűnt. Nem volt más, csak zene, szépség és szerelem. S mintha csak a nirvánát találták volna meg, béke és boldogsás vette őket körül.
Tökéletes pillanat. Vajon lehet tökéletesebb? Harry nem nagyon hitt benne. Aztán Ginny, még mindig reszketve, megszólalt.
- Harry! Gyereket várok!
A teremtés diadalt aratott.
*****
- Mióta tudod? – kérdezte Harry a jó pár percig tartó örömmámor után.
- Kábé egy hete.
- Szóval, amikor ma este beszélgettünk, te már tudtad, hogy gyereket vársz? Miért nem mondtad meg rögtön akkor?
- Már ne is haragudj, drágám, de a táncparkett közepe nem a legjobb hely az e fajta vallomáshoz. Nem gondolod?
Harry elgondolkozva nézte a feleségét, majd mosolyogva bólintott.
- Való igaz! Tényleg nem a legjobb hely.
- Bíztam benne, hogy igent mondasz egy újabb babára, de azért meg kellett kérdeznem. Remélem, nem haragszol!
- Persze hogy nem! – simogatta meg Ginny arcát Harry. – Miért haragudnék! Csodálatos hírek!
- Azért ma elég jó esténk volt, nem? Három kategóriában arattál győzelmet, majdnem kiátkoztad Chris Branwent a világból, te keltél el a legtöbbért…
- Állj! – vágott közbe Harry. – Honnan tudod, hogy én keltem el a legtöbbért? Hiszen Roublard, Ron és Nathaniel is utánam jöttek a sorban.
- Abból a levélből, ami ott van – bökött az asztal felé Ginny.
- Milyen levél? – kapta oldalra a fejét Harry. – Hogy került az ide?
- Már itt is volt – simult a férjéhez Ginny. – Hermione ötlete. Minden csajnál van egy papírcetli. Ha egyikünk ír rá valamit, az megjelenik az összes többi lapon. Mivel Nathaniel volt az utolsó a sorban és őt Luna vitte el, gyorsan lefirkantotta sorrendet. Te lettél az első, Ron a második, Draco pedig a harmadik.
- És Branwen? – kíváncsiskodott Harry.
- Az alsó házba került – felelte Ginny sejtelemesen. – De most nem foglalkozzunk ezzel!
- Megegyeztünk! – mosolygott Harry. – Mégis meddig kell itt maradnunk?
- Miért? Unatkozol? Az ágyat még ki sem próbáltuk!
- Igaz – bólintott Harry. – De valahogy a saját hálószobám sokkal jobban vonz.
- Hm – gondolkodott Ginny. – Tudod mit? Kössünk alkut! Gyorsan kipróbáljuk az ágyat, utána pedig hazamegyünk a sajátunkba. Na mit szólsz?
- Azt, hogy áll az alku, Mrs. Potter! – hajolt egész közel a feleségéhez Harry. – Nagyon is áll!
Azzal ölbe kapta Ginnyt és elcipelte a nevetgélő asszonyt egészen az ágyig. Ott aztán gyorsan elhalt a nevetés és a helyét átvették a szenvedély sóhajai.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
