Amikor megjelentek a szavak a lapokon, érezte ugyan a varázslatot, de ez sokkal erősebb volt. Sokkal! Érezte, hogy valami, hívja, vonzza, és valami megmagyarázhatatlan okból mindenféle képen le akart menni az előszobába. Mivel ez az érzés egyre erősödött, ezért kénytelen volt megtenni. Ám a biztonság kedvéért elővette pálcáját, és maga előtt tartva haladt lassan a lépcső felé. Már fél kettő volt, ezért csak halkan mehetett, mivel Dursley-ékat nem akarta felébreszteni. Ám igyekezete hiábavaló volt. Ugyanis a bácsikájáék is jöttek mögötte, és már Vernon el is kezdett volna vele kiabálni, hogy mégis mi a fenét csinál, amikor a lépcsőhöz érve meglátták az erő forrását: az egyik padlódeszka repedésein át, lilás-ezüstös fény áradt, mely szinte az egész előszobát megvilágította.

Ekkor Harry elkezdett le fellé rohanni a lépcsőn. Dursley-ék a nyomában loholtak, mindeközben a Családfő ezt kérdezte:

- HOGY MERED AZ ÉN HÁZAMBAN HASZNÁLNI AZT AZ IZÉT????!!!!- mennydörögte.

-         Ezt nem én csinálom!!!!- felelte a fiú.

-         HOGY ÉRTED, HOGY EZT NEM TE TESZED!!!???? HISZEN OTT VAN A KEZEDBEN AZ IZÉD!!! TE TUDSZ EGYEDÜL ITT MINDENFÉLE HÓKUSZ-PÓKUSZT CSINÁLNI!! NE HOGY AZT HIDD, HOGY MI OLYAN OSTOBÁK VAGYUNK, ATTÓL MÉG, HOGY MI NEM VAGYUNK ABNORMÁLISAK MINT TI!!!!!

-         Nem hiszem, hanem tudom!

-         HOGY MERÉSZELSZ SZEMTELENKEDNI, TE KIS NYAVALYÁS FÉREG!!!??

-         VIGYÁZZ, HOGY MIT MONDASZ, mert a végén még megbánod!- szegezte a pálcáját bácsikája torkához.

-         ...nem mered,... úgy sem mered!

-         Úgyis mindjárt nagykorú leszek, és akkor annyit varázsolhatok, amennyit csak akarok! És, most hogyha megbocsátanál,... van még egy kis dolgom, oda lent!- azzal faképnél hagyta a megfélemlített Dursley-kat.

Meg kellett tudnia, hogy mi az, ami ott világít, úgy érezte, hogy e-nélkül a dolog nélkül nem tudna élni!

Gyere! Gyere ide Harry! Kellek neked! Ez az! Gyere csak! Nélkülem nem élhetsz! Szükséged van rám! Itt van minden kérdésedre a válasz!- bíztatta egy hang a fejében.

De ekkor megszólalt egy másik, egy sokkal bizonytalanabb hang is a fiú fejében:

De mi van, ha ez csak valami hallucináció. Vagy valamilyen átok hatása alatt vagyok. Vagy ha ez Pászaszóul van!

És abban a pillanatban amint erre gondolt, egy kis kígyó bújt elő a padlódeszka alól, és egyre közeledett a fiú felé. Amint egyre közelebb jött felé, neki egyre jobban elkezdett hasogatni a feje. Harry sebhelye már nem csak, hogy fájt, hanem szinte égetett! A düh, a gyűlölet érzése egyre jobban kezdett benne eluralkodni. Minden egyes porcikája fáj. Ekkor a kígyó megszólalt:

- Ugye fáj, fiú?

- Ne...csak...téged ne!!!!!!!!!!!!! – válaszolta a kérdezett.

- De bizony! És most szépen véget vetek a nyomorult kis életednek POTTER!

- Tűnj innen – nyögte, amikor érezte, hogy a kígyó egyre közelebb jön felé. Már térdre roskadt a fájdalomtól, amikor viszont elkezd felkúszni a lábán, már tényleg azt hitte, hogy itt a halál! Mert mikor lenézett, azt látta, hogy ahol elhaladt a kígyó, ott kiégett a bőre.

- Tűnj el!!!!!! – üvöltötte.

- Hahahaha! Csak nem könyörög a kiválasztott... a Sötét Nagyúr előtt? - kérdezte a kígyó most már Voldemort hangján.

- Húzz el innen te... (mivel nem csak az enyém a gép, inkább nem írom le XD)!- ekkor a kígyó, mintha csak letaszították volna Harry karjáról, úgy röpült el a szoba másik sarkáig, ahol a kígyó elkezdett zöld fényt árasztani, és úgy vonaglott, mintha a halálán lenne. És ugyan ekkor Harry is érezte ezt az iszonyatosan fájdalmas dolgot... amit mintha már...

És ekkor jött rá, hogy használta a Cruciot. Azt ugyan nem tudta hogy-hogy, csak azt az egyet, hogy muszáj lesz abba hagynia, mert ez iszonyatosan fáj!

És ezzel vége is lett. Mindennek.

A kígyó füsté vált, és elszállt. Harry lihegett, a feje ugyan még mindig lüktetett, de fájdalma főforrását immár a kígyó által okozott seb jelentette.

Feltápászkodott. A jelenség, ami a padlódeszka alól származott, még mindig szüntelenül világított. Így a fiú, ugyan kissé ernyedten, de oda ment. Pálcájával intett egyet, mire a deszka felemelkedett. És ekkor kiderült, hogy mi okozta a forrást: egy kis pocsolya.

...vagy tó. De, ez nem víz, hanem...

-...emlék! Hát persze, ez mindent megmagyaráz! - suttogta maga elé, kábultan Harry.

És ekkor minden elsötétült...