- Ginny, megint elkésel.
- Na, csak még egy kicsit.
- Szivem, tényleg indulnod kéne.
- Kibírnak nélkülem egy kis időt. Nem fogják felrobbantani az iskolát.
- Kicsim, tudod, abban az osztályban van a lányunk, ezért nem hiszem, hogy igazad lenne. Szóval, öltözz és irány az osztályterem. Hoztam neked sütit.

Kidugom a fejem a párna alól. Süti!

- Tudod, néha kezdem megbánni, hogy belementem abba, hogy Harrynél legyen a kicsi, amíg mi dolgozunk.
- Mert?
- Mert így nekem tanítanom kell!
- Dawn még csak egy éves, és ma van az első napod, úgyhogy nem hiszem, hogy már most bele kéne halnod a sok teendődbe.
- Te ezt nem értheted! Ő az egyetlen lányom…
- Mintha lenne még egy.
- … aki még nem szól nekem vissza, és mindenben egyetért velem.
- Nem is tud még beszélni!
- Hát ez az!

- Na, kelj fel, és indulj tanítani.
- De Draco, most miért kell ezt, olyan jól elvoltam eddig itthon egyedül.
- Persze, egész nap azt hallgattam, hogy milyen jó lenne már végre visszamenni tanítani, meg hogy hogy hiányoznak a gyerekek, stb.
- De hiányzik a gyerekem! Mi lesz, ha pont ma fog először kimondani egy szót, vagy lábra áll, vagy valami baja lesz, vagy nem is tudom. Most nem akarom kihagyni ezeket a dolgokat.
- Most én sem – hangsúlyozza. Jól van na, nem kell szemétkedni! Én is lemaradtam Daphnie első dolgairól. Az hogy ő is, azzal csak… még több közös van bennünk.

Nagy nehezen felöltözöm, és levánszorgok a teremhez, kezemben a sütis tállal.

- Üdvözlöm a harmadéves Mardekár - Griffendél csapatot. Mivel elég nagy kihagyás után ez az első órám, szeretném, ha bemutatnátok, hogy mit tanultatok, amíg nem voltam itt.

Harry tanította őket, amíg nem voltam, remélem valami értelmeset is megtanított nekik, vagy valami hasonló…

Hát nem éppen. Harry azt tanította nekik, ami épp eszébe jutott. A számára utolsó, vagyis az ötödéves anyagot. Remek.

Nem elég, hogy rábízom a nagyobbik lányom tanítását, a kisebbik nevelését, képes ilyenekkel traktálni a tanulóimat, és egyébként is…

Valahogy túlélem a napot ebédig, és leülök Harry mellé a Nagyteremben enni.

- Hogy van a lányom?
- Remekül. Olyan jól néznek ki Jamesszel. Az a két szőke fejük, olyan kis cukik együtt.
- A végén még az esküvőjüket is eltervezed…
- Tudod, nem is rossz ötlet. Gondold el, hogy milyen szép gyerekeik lennének.
- Harry, azt hiszem, ezt egyszer már megbeszéltük.
- Persze, csak gondoltam, hogy lehetne…
- Nem, nem lehetne.

Ekkor ér oda hozzánk életem társa.

- Draco, mondd meg Harrynek, hogy nem lesz esküvő a gyerekeink között.
- Most miért ne? Szerintem aranyosak együtt.
- Ne kezdd el te is!
- De tényleg édesek, mikor egymás hajába kenik a kaját, meg a játékmacin veszekednek…
- Ti nem vagytok normálisak! Még alig látszanak ki a földből!
- Legalább már korán el lehet kezdeni a készülődést.
- Megőrülök tőletek!
- Drágám, most miért? Tizenhat év múlva össze is házasodhatnának, és lenne egy csomó kisunokánk.
- Nem felejtkezel el a nagyobbik lányunkról? Ő előbb fog unokákat szülni nekünk.
- Én biztos nem – jön oda Daphnie.
- Mert?!
- Anyu, nem gondolod, hogy tönkreteszem magam! Én élvezni akarom az életet, mert megbocsáss, tanultam a példádból, és tudom, hogy nem jó fiatalon szülni, mert előtte ki kell élnie magát a boszorkánynak. Mert, most tényleg ne haragudj, de nem akarok huszonnyolc évesen csokis sütin élni. Jajj, anyu ne légy mérges. Tudom, hogy az marha finom és tökéletes, és nem bírsz nélküle felkelni, de ez olyan tinédzser szokás. Talán fel kellene keresned egy pszichológust, mert szerintem valamit kompenzálni akarsz ezzel a mértéktelen sütifogyasztásoddal. Holnapra keresek neked valami jó dokit, rendben?
- Azt hiszed őrült vagyok?
- Anyu, dehogy hiszem. Én tudom, hogy nem vagy százas.
- Hogy beszélsz anyáddal?
- Őszinteség, emlékszel? Egyébként Ron bácsiék is így gondolják, csak nem merik a szemedbe mondani.
- Remek. Draco, szólj valamit a témához.
- Nézd csak drágám, ott jönnek Lunáék.

És tényleg. A lányom, a keresztfiam és Luna. Mikor odaérnek, Harry felkapja Jamest, Draco pedig Dawn-t.

- Draco, mutatnék neked néhány meghívót, válasszuk ki, hogy melyiket fogjuk szétküldeni a vendégeknek.
- Nem lesz itt semmilyen esküvő!
- Persze, hisz ahhoz még túl fiatalok. Még csak az eljegyzési bulit szervezzük.