Összecsuktam a könyvet és gondolataimba mélyedtem, ki írta ezt a könyvet? Mindenesetre hálával tartozom neki. Visszacsúsztattam a könyvet a táskámba, és a következő órámra siettem.

 

Érdekes, ha az ember gondolatban teljesen máshol jár, mint kellene, nagyon gyorsan megy az idő. Boldogan léptem be a Nagyterembe, Szememmel Dracot kerestem. Nem nehéz kiszúrni a tömegben. Ott ült a rókaképű mellett. Zavaros mosollyal foglaltam helyet szemben vele.

-          Draco? - Végre rám figyelt. Szürke szemei furán csillogtak.

-          Mondd! - Dobta felém flegmán.

-          Köszönöm a könyvet!

-          Ugyan! - Legyintett és folytatta a beszélgetést. Gyorsan bekaptam pár falatot, s indultam a büntetőmunkára. Már-már futottam, féltem, hogy elkések, és az nem lenne túl szerencsés! Megálltam Piton ajtaja előtt. Vettem egy nagy levegőt és beléptem.

-          Késett! - Fordult felém a denevér.

-          Igen, bocsánat tanár úr! –szegtem le bűnbánóan a fejem. Zambini persze jót nevetett rajtam. És Piton rá se szólt! Ez aztán!

-          Most, hogy volt kedves Miss Wilson is megérkezni, kezdhetik a büntetőmunkát! - kezével a padokra bökött. - Takarítsák fel! És adják ide a pálcáikat, nem lesz szükségük rá! Kezdjenek hozzá! Ott van két vödör és szivacs. Súroljanak alaposan! Úgy tapasztalom a kétkezi munka, megnyugtatja az idegeket. Szükségük is van rá! Visszajövök ellenőrizni magukat! - Azzal ránk csapta az ajtót. Fintorogva ugyan, de nekikezdtem a padok sikálásának. Szinte az összesen bájital maradékok voltak.

-          Gyerünk! Segíts már! Miattad vagyunk ilyen rossz helyzetben!

-          Persze, minden az én hibám! Te provokáltad ki! - két lépéssel előttem termett

.

-          He? Hogy mit csináltam? - farkasszemet néztünk egymással.

-          Tudod te nagyon jól! - fintorgott rám. - Ha Draco nem mondja, hogy jó parti vagy, akkor szóba sem állok veled! - sziszegte felém roppant idegesen.

-          Tessék? Hogy mit mondott? - fogtam meg a kezét, ami a szivacson pihent.

-          Süket vagy? Nem? Jó akkor most hagyj dolgozni, mert épp elég annyi időt tölteni veled, amibe még nem halok bele! És megköszönném, ha elengednéd a kezem! - Megfagyott végtagokkal álltam neki a takarításnak. Agyamban zakatoltak a gondolatok. Miért? Miért? De válasz nem érkezik. Nem is értem mit vártam tőle! Nem és nem! Gondolataimba mélyedtem és már a harmadik padnál tartottam, mikor hallottam, hogy a távolban Blaise halkan felsóhajt. Egy pillanatra felpillantottam a munkámból. Tekintetünk találkozott. A szomorúság fájdalommal és a dühvel keveredett bennem. Így utólag nem tudnám megmondani, mit is éreztem akkor! Folytattuk a munkát néma csöndben, ami szinte kínzott! Piton három óra múlva tért vissza. Mi kimerülten vettük vissza pálcáinkat és indultunk a klubhelyiség felé. Lépteink nem vertek visszhangot. Sután mondtam ki a jelszót a kőfalnak, ami beengedett minket. Egy szót sem váltottunk, mégis szemünkkel „jó éjszakát” kívántunk egymásnak, és elindultunk a hálónkba. Mikor beléptem a szobánkba a lányok nevetése fogadott. Még Pansy is nevetett. Vidáman sutyorogtak egymással. Fel sem tűntem nekik. Így boldogan élvezhettem ki, hogy szabad a fürdő. Félóra múlva kimerülten zuhantam az ágyamba. És mily érdekes, Rita most szúrta ki, hogy megérkeztem. - Merlin, Te nem szeretsz engem! – Sóhajtottam keservesen, majd az ágyam mellett álló Ritára néztem.

-          Holly, milyen volt a büntetőmunka? Megint úgy végeztétek, mint a prof második órája előtt? - nézett rám csillogó szemekkel.

-           Naná! Még csak az hiányozna! - fúrtam be a fejemet a párnámba. Ez a kis mondatocska felkeltette a lányok érdeklődését. - röviden és tömören, szörnyű volt! Hajba kaptam Blaissel! Elégedettek vagytok? Igen? Remek! Jó éjt! - Húztam magamra a takarómat. Többet nem is szóltak hozzám. Helyes! S én szép lassan álomba merültem, ahol nincs se Malfoy se Zambini csak én és egy pihe-puha ágyikó!

Nos, a hét többi részét órákra és büntetőmunkára járással töltöttem. A mardekáros fiú most már csak átnéz rajtam, de legalább nem szól hozzám és csókolgat.

Kissé álmosan ültem le a kedvenc puffomra a kandalló előtt. Ma volt az utolsó büntetőmunka! Későre járt, rajtam kívül szinte csak pár felsős volt még ébren. Persze, holnap hétfő! De engem ez kevésbé zavart. Szemeim gyönyörködtek a tűz táncában. Néha kedvem lenne megérinteni a lángnyelveket. Éreztem, hogy pilláim elnehezültek, és egyre nagyobbakat pislogtam. A tűz engem mindig elálmosít. Szinte varázslat. Elmosolyodtam, napok óta először. Álmosan felballagtam a hálóba, ahol mindenki aludt már. Követtem példájukat, felvettem a pizsamámat és már aludtam is, mint egy kis angyal!