Ginny sóhajtva lépett be a Klubbhelységbe. A barátnői még mindig ott sugdolóztak mögötte. Nem volt éppen hozzájuk kedve. Ha Draco nem rontja el a napján, velük együtt röhögcsélne. De most nagyon idegesítették. Fement a hálószobájába, a 2 lány pedig követte. Tudta, hogy kérdezni akarnak valamit, de nem tették. Csak sugdolóztak egyfolytában.

-Befognátok végre mindketten! – ordított rájuk Ginny. Megragadta a köpenyét és kiviharzott a Toronyból. Legalább egy vagy két órára el kellett mennie. Felvette a köpenyét és kiment a hóba. Keresztülmászott a földeken a Kviddics-pályára menet.

Meggyőződése volt, hogy idén nagyon sok a hó. Vagy 20 cm. Aztán meglátta a pályát. Csak úgy rohant mintha az nyújtana menedéket neki. Rohan és ronhant, aztán hirtelen megállt, mikor a pálya közepére nézett.

Draco nézte, ahogy szalad a pálya felé, majd megáll. Szürke szemei minden egyes mozdulatát nézte amíg közel nem ért hozzá percek múlva. Mindig a pályára ment ő is, ha egyedül akart lenni és ez sem volt kivétel. Állt, és nézte Ginny-t miközben a különös aktust tervezte, amit véghez kellett vele vinnie. De ő egy Weasley, egy szegény, vörös hajú, szeplős, mugli-imádó. Megráncolta a szemöldökét, ahogy a ruhájára nézett. Nem mozdult. Ott állt, aztán forgott egyet és az arca az egekbe nézett, mikor havazni kezdett. Draco hallani vélte Ginny kuncogását. A lépcsők felé vette az útját a stadionból, elindult a bejárat felé, még mindig őt nézve. Gondtalannak és jókedvű látszott, ahogy élvezte az időjárást. Kívánta, bárcsak megmutathatná magát, de inkább úgy döntött, hogy nem. Inkább csak nézte őt. Tudta, hogy amint észrevenné, hogy ott van, a jó légkör átváltozna feszült, ellenséges könyezetre, és mindketten meggondolatlan sértéseket ordibálnának egymásra.

Ginny még egyszer körbeforgott mielőtt vidáman beledőlt a hóba.Úgy érezte a világon semmi nem tudná zavarni most. Az össze problémája alól szabadnak érezte magát. Nem kellett aggódnia semmiért sem, ha a pályán van akár a földön, akár a seprűjén. Mosolyogva felnézett az éjszakai égre és a hó az arcába esett. Egy pillanatra behunyta a szemét és szabadságának örült. Boldog volt. Gesztenyebarna szemei riadtan nyíltak ki újra és egy szürke szempárba nézett, mely visszanézett rá. Ginny azonnal felpattant a hóból, az arca pirosba váltott a zavartól és a méregtől. Ott állt a fiú előtt haragos tekintettel.

Draco gondolkozott milyen viccesen néz ki, mikor próbál fenyegetően kinézni. Nem volt olyan szigorú, akitől bárki megiedt volna. Alacsony volt. A fiú önelégülten mosolygott hogy aljasnak nézzen ki. Elmondhatná mindenkinek hogy (Ginny) megiedt és az egész iskola hülyére venné. Azt is elmondtahná, mennyire zavarba jött. Már épp azon volt, hogy valami kegyetlenséget mond, amit normális esetben szokott, de visszafogta magát, eszébe jutott a fogadás. Junius végére le kell feküdnie vele és már majdnem Január van. Egy percig gondolkozott, amíg bámulta. A terve csak akkor valósulhat meg, ha Ginny valahogy belészeret. Draco mögé ért és könnyedén lesöpört egy kevés havat Gin válláról mielőtt elment.
-Ne feledd, hogy a korrepetálásod most hétvégén kezdődik. Ne késs el. – Draco csedesen kisétált a pályáról és eltűnt a sötétben. Ginny megütközve bámult utána. Rengeteg bánó szót várt, és semmit nem kapott. Szótlanul nézett utána és gondolkozott, hogy vajon ki állhatott az imént előtte, mert hogy nem Draco Malfoy, abban egészen biztos volt.

*******************************************************************************************

Ginny a hálószobájában állt vacsora előtt. Szombat volt és korrepetáló-órája van Draco-val ma este 8-kor. Lepkéket érzett a hasában és bemesélte magának, hogy azért van, mert aggódik, amiért valami nincs rendben Draco-val. Ginny megigazítota magán a sminket és lement a Nagy Terembe, ahol találkozott Harry-vel, Ron-nal és Hermione-val vacsoránál. Vidáma szökellt le az előcsarnokik, míg be nem ért a Nagy Terembe. Mosolygott egyet a trióra amikor rá néztek. Oda sétált hozzájuk és próbálta mellőzni azt a fagyos bámulást, ami megakadt rajta a Mardekár asztalról. Egész vacsora altt magán érezte a szemeket. Nem birta, mikor nézik. Aggodalmas lett tőle, hogy ellenőrzés alatt áll. Evés közben érezte, hogy arca kipirul. Ezt is utálta.

-Szóval, Ginny, azon gondolkoztam, hogy találkozhatnánk az Asztronómia Toronyban ma este vacsora után. – Ginny Harry hangjára magához tért, és csak most vette észre, hogy egy jó ideje hozzá beszél.

-Nem tudok menni, Harry. Tudod, hogy ma este különórám van.

-Tudod, te meg még mindig nem mondtad el, ki korrepetál. – kapcsolódott bele Hermione a beszélgetésbe

-Senki különös. Csak valaki, akit Piton megbízott. – Ginny tudta, hogy nem jönne jül ki, ha elmondaná, hogy Malfoy az, úgyhogy soha nem említette.

Amint véget ért a vacsora, Ginny berohant a Griffendél Toronyba, hogy minden kérdést elkerüljön az Álom Csapattól. Csak nem akarta, hogy bármit is tudjanak az ő korrepetátoráról vagy a szokatlan, megmagyarázhatatlan érzésről, amit iránta érez. Olyan érzések, amiket nem tud megmagyarázni még magának sem, főleg Draco Malfoy-nál. Megragadta a táskáját ahogy kiment a hálójából és közben belerakta könyvét és füzetét. Gyorsan megigazította a haját, hogy készen álljon a korrepetálásra. Jól akart kinézni. Percekkel, mielőtt elment volna megigazította a sminkjét. Mikor rájött mit csinál, összeráncolta szemöldökét, ahogy a tükörbe nézett. Amilyen gyorsan csak tudott, elsietett a Griffendél Toronyból elkerülve az Áom Csapatot és a barátait. Nem akarta, hogy kérdezősködjenek. Tudta, hogy amint meglátják a sminkjét, kérdésekkel bombáznák és ahogy elképzelte Harry bntott arcát… Nem birta volna ki.

Ahogy sétált a Fiú Iskolaelső szoba felé, körülnézett, hogy nem követik –e. Ez az egész titoktartás arra volt jó, hogy teljesen kikészítse. Ginny megállt a bejárat előtt és elmotyogta a jelszót. A portré kinyílt és Ginny belépett Draco szobájába. Ginny lerakta a cuccait az asztalra és körülnézett a szobában.

-Malfoy, itt vagyok. Kezdhetjük. – Ginny meglepődött, hogy a fiú még nem volt ott. Draco most sétált ki a szobájából és csak egy ing és egy nadrág volt rajta, az ing betűrve, és a gallér is rosszul állt. Ginny megállapította , hogy a haja sem állt úgy, ahogy szokott. A szemébe hullott. Érezte, hogy megint elpirul, ahogy rá néz. Draco neélégülten mosolygott, míg (Ginny) pirongott és azon filózott, hogy nem volt nehéz elcsábítania a legfiatalabb Weasley-t. Ginny egyre jobban pirult, ahogy érezte, hogy Draco tetőtöl talpig átvizsgálja. Azonnal leült az asztalhoz, készen a korrepetálás kezdésére.

Draco nézte őt, ahogy kivette a könyveit a táskájából és elkezdett dolgozni a bájital feladatán. Szorosan mögé lépett és nézte, miről ír most. A munkadarabja címe „Szerelmi Bájitalok: Miért Lehetnek Veszélyes és Miért Szükséges az Óvatosság”. Mosolygott egyet majd érezte Ginny borzongását, amint a keze lágyan megpihent a lapockái között. Közelebb ment hozzá, hogy segítsen neki a munkájában.

Ginny megint megborzongott, ahogy érezte, hogy közeledett hozzá. Ez kezdete volt egy kezdődő furcsán intim jelenetnek és nem igazán kedvelte. Harry-vel van és nem engedheti, hogy Draco elcsábítsa. Érezte, hogy Draco közelebb hajol, érezte a meleg lehelletét a nyakán. Megköszörülte a torkát, próbált kevesebb figyelmet fordítani Draco-ra és többet a korrepetálásra.

-Szóval, hol lesz s következő korrepetáló óra

-Az Asztronómia Tornyon gondolkoztam. Feltételezem este üres. – Draco hangja nyugodt és zavartalan volt.

Ginny érezte, hogy megint elpirul, ahogy említésre került az Asztronómia Torony. Ez volt a közkedvelt találka-hely a szerelmeseknek.

-Minden rendben. Nem is futnánk bele csókolózó párocskákba. Harry ma oda hívott engem. De természetesen nekem ide kellett jönnöm, mert le kéne tennem a Bájitaltan vizsgát. – Ginny szinte mindent kimondott, ami csak eszébe jutott. Amint megemlítette Harry-t Draco elhúzódott tőle.

-Majd máskor megbeszéljük. Majdnem elfelejtettem. Mondtam Parkinson-nak, hogy ma este találkozzunk az Asztronómia Toronyban. Elmehetsz, Weasley – Draco hangja fagyossá változott.

Ginny összepakolta a dolgait és visszanézett Draco-ra ahogy kisétált a szobából. A viselkedése olyan fagyos volt, Nyomasztó érzés és szomorúság lepte el, ahogy kiment a szobából. Befordult a sarkon, ami az Asztronómia Toronyhoz vezet, mielőtt megállt. Nekitámaszkodott a falnak, eldobta a cuccait és leomlott a földre. Magához húzta a lábait és belesírt a kezébe, ahogy a lábát átölelve pihentette fejét. Nem tudta megmagyarázni miért érez így. Amit tudott, csak az volt, hogy Draco jobban megbántotta jobban, mint valaha.