Ginny óvatosan felnézett, egyenes egy szürke szempárba. Hátralépett egyet és a sokkot eltűntetve az arcáról átváltott megvetőre.

-Mit akarsz Malfoy?

Malfoy feltartott egy egyszerű fehér pennát és átnyújtotta a lányak.

-Ezt a kocsiban hagytad. Gondoltam, biztos szükséged lesz rá.

Ginny kikapta akezéből, villantott felé egy nem éppen kedves pillantást, próbálva idegesnek látszani. Örült, hogy megfordult, de nem értette, miért viselkedett így. Nem sokat gondolkozott ezen, mert végülis csak Draco Malfoy-ról van szó.

Nem mondott semmit, csak elment onnan. Megérkezett a Griffendéles Portré elé.

-Jelszó?

-Cukor penna. –felete Ginny és a portré kitárult. Besétált a klubbhelysége és leült az egyik fotelbe a tűz mellé. Tudta, hogy a többiek mingyárt beözönlenek , hogy itt szórakozzanak, vagy hogy minél előbb feljussanak a hálószobáikba. Úgyhogy kihasználta az alkalmat, hogy írjon egy újabb bejegyzést a naplójába, a legutolsó alá, amíg a barátai meg nem érkeznek. Lesedte a kupakot a tintájáról, és belemártotta a tollat, amelyet Malfoy az imént adott át neki. Majd nekilátott:

Nem tartott sokáig mire megérkeztünk a Roxfortba. Megvolt a Beosztási Ceremónia meg minden. Nem nagyon kívántam az ételeket, úgyhogy feljöttem a Klubbhelységbe pihenni. Amíg idefelé tartottam, valaki olyannal találkoztam, akivel egyáltalán nem akartam. Draco Malfoy-jal. Utálom! Mindig olyan szemét a testvérrem hermione-val és Harry-vel. Velem is szokott bunkó lenni, de nem annyira, mint velük. Hermione-t mindig „lesárvérűzi”. Őrültség, hogy így hívja. Mit számít, hogy kiktől született? A legfontosabb, hogy mindenben jobb, mint Malfoy.

Ezekután még közös kocsival is mentünk a Roxfortig. Egy árva szót nem szóltam hozzá az út alatt. Még mindig nem tudom elhinni, hogy segített kiszállni.
El kell ismernem, egész helyes ahhoz képest, mekkora bunkó. De akkoris rettenetes ember. Azt hiszem, hogy… Nem is tudom. Mikor jöttem a klubbhelységbe megállított, hogy odaadja a pennámat, amit véletlenül a kocsiban hagytam. Miért csinál kedves dolgot vele, egy Griffendélessel. Főleg egy Weasley-vel, tényleg nem tudom. Remélem nem csinál ebből szokást. Ha igen, valószínűleg megőrült. Nos, mára csak ennyit szerettem volna.

Ginny Weasley

Ginny kicsit mosolyogva felállt a székről, érezte, hogy a tűz melege felmelegíti, és elindult a hálótermek felé. Közel tartotta magához a naplót, összepakolta a dolgait és sietett az ágyába. Nem sokkál az után, hogy a nplót elrejtette, álomba is szenderült.


Egy úri kastélyban, messze az iskolától, egy idősebb férfi a szobájában állt és a tüzet nézte, ami ragyogóan átvilágította a kandallót. A kezében egy flaska volt ismeretlen tartalommal. Hosszú, ezüst haja lófarokban volt hátrafogva, durva szemei átható pillantásokat vetett a tűzre és alaktalan testét egy hosszú fekete talár borította. Egy gúnyos mosoly kereszteződött az arcán, ahogy a bukásra gondolt, ami nem is olyan régen de tudta, hogy ennek hamarosan vége. Az Ura hamarosan újra hatalmaskodni fog, és lesz egy hatalmas háború. Tudta, hogy ők fognak nyerni, és Voldemort Nagyúr fogja irányítani a varázsvilágot. Ezután nem lesz megbocsájtás az embereken. Hogyan szabadult meg az Azkabanból és kihozni onnan a legsötétebb sötét urat, akit csak el lehet képzelni. Az volt a megnyugvás számára, hogy senki nem tudta, hogy eljött a börtönből, máskülönben már rég a házat kutatnák. Egy képet nézett a fiáról, és elmondta az utolsó napot, mikor látta őt. Úgy tűnt innentől már neheztel a büszkeségére. Természetesen, ahogy mindig a fiára nézett, mintha nem is létezne, de mégis kellemetlenséget okoz. Tervei voltak a fiával is. Tervei, melyek segíthetenék Voldemortot a hatalomra jutásban és a fia a leghűségesebb követője lenne. A fia mindig könnyen irányítható volt és megszerezte az információkat, amelyekre szüksége volt az iskolájáról, a Roxfortról. De ennek csak akkor jön majd el az ideje, ha követi apja nyomdokait, és halálfalóvá lesz.

-Lucius! – egy hang a szobából hívta őt. – Lasssan itt az idő!

-Igen, uram. A Halálfalók gyülekeznek


Ginny az éjszaka közepén felébredt. A hasa rettenetesen fájt az éhségtől. Szétnézett az alvó szobatársain. Úgy döntött ez alkalmas helyzet, hogy lemenjen a konyhába. Úgy osont le a klubbhelységbe, hogy ne ébresszen fel senkit, de tudta, hogy nehéz lesz úgy lejutni a konyhába, hogy Friccs ne vegye észre. Felosont a fiúk hálóihoz és Harry-ék szobájába nyitott be. Tintát és pennát vett elő, és egy rövid üzenetet firkantott Harry-nek, hogy tudassa vele, kölcsönvette a láthatatlanná tévő köpenyét. Mikor felébred, biztos keresné. Az ágya végéhez ment, miután megbizonyosodd róla, hogy tényleg alszik, majd óvatosan kirángatta a köpenyt az utazóládájából. Magár tette, és tetől talpig be volt takarva, majd kiment a Griffendél Toronyból. Végigment sok-sok folysón és a lépcsőn. Szerencséje volt, hogy még nem rohant bele senkibe. A konyha közelében volt, mikor hangokat hallott. Óvatosan közelebb lépett, és próbálta kitalálni, kik lehettek azok.

-Draco, mi a jó abban, hogy minden éjszaka ide jössz? –Ginny egy nő hangját hallotta, amit fel is ismert. Pansy Parkinson. –Unom, hogy mindig iderángatsz engem az éjszaka közepén.

-Akkor ne várj rám. Mióta tudod, hova jövök, egyfolytában követsz. Nem én kértem, hogy gyere. – a másik hang Draco Malfoy-é volt. Érezte, hogy vörös a feje a méregtől, ahogy folytatta a könyhához vezető utat. Néhány szóváltás után Pansy kirontott a konyhából és valószínűleg a Mardekár klubbhelysége felé vette az irányt. Ginny besétált a konyhába, és levette a köpenyt. Draco azt hitte Pansy jött vissza, ezért megállította.

-Mit keresel itt, Weasley? – kérdezte hidegen.

-Éppen rajtakaptalak, hogy nem vagy a hálókörletedbe, mikor kijárási tilalom van.

-Csak magadat sodornád bajba, ha bárkinek is elmondanád. Hogy elkaphass, neked is kint kell lenned takarodókor. –Ginny erre nem gondolt, mikor letámadta. – Ülj le, Weasley. Tudom, hogy mért vagy itt. –Egy kis házimanó megjelent süteménnyel és gyümölccsel a kezében, és átnyújtotta Malfoy-nak. Megparancsolta a manónak, hogy hozzon Ginny-nek is, amit csak a lány akar. Egy pulykás-szenviccsel és egy kis narancs juice-zal tért vissza, amit Ginny kért tőle. Miután kiment, Ginny zavarodottan nézett a fiúra.

-Miért vagy mostanában ilyen kedves velem? – Draco nem várta ezt a kérdést, sőt, ő maga sem vette észre, hogy kedvesebb lenne vele.

-Nem mindegy az neked, Weasley?! – Ginny inkább abbahagyta a kérdezősködést. Úgy gondolta, nem lenne jó, ha megint feltenne egy kérdést. Nekiállt az evésnek, és néha néha felpillantott, de Malfoy akkor is őt nézte. Ez kicsit kellemetlen volt számára, és nem értette, mért változott meg felé Malfoy. Mikor befejezte az evést, felállt, hogy megy, de megállította. Draco egy percig a szemébe nézett és csak aztán adta át a Láthatatlanná tévő köpenyt.

-Nem hiszem, hogy Potter azt szeretné, ha itthagynád –Azzal megkerülte Ginny-t és kisétált a konyhából. A köpeny alatt visszament a szobájába, de nem tudott elaludni. Túl sok dolog kavargott a fejében az konyhában történtek után.