Negyedik fejezet: az esküvő



Harry és Ginny Már másfél hónapja kibékültek, és boldogok voltak. Készültek Ron és Hermione esküvőjére. Már csak 1 hét volt az esküvőig. Ahányszor náluk jártak, Hermione holt ideg volt. Egyszer mikor Ginny és Harry náluk voltak, Hermione így szólt:
- Ginny, gyere egy percre. Beszélnünk kell. – mondta Hermione, de nem nagy vidámsággal.
- Mi a baj? – kérdezte Ginny aggódva.
- Gyerekem lesz – mondta Hermione.
- De hát ez fantasztikus. De ahogy látom, te nem örülsz.
- De örülök. Csak nem számítottam rá. És pont az esküvő előtt.
- Tudod mit? Ronnak az esküvő után mond meg hogy ez nászajándékod neki.
- Ez remek ötlet. És ti? Ti nem gondoltok házasságra?
- Nem. Harry sosem említi, én meg nem szeretem felhozni ezt a témát. Azt hiszi, nem állok készen a házasságra.
- Ne beszéljek vele?
- Ne. Akkor azt gondolnám, csak azért kéri meg a kezem, mert te azt mondtad neki.
- Én csak beszélnék vele. Nem kérném semmire.
- Nekem mindegy.
- És, nektek mikor lesz kisbabátok?
- Nem mostanában. Én szeretnék, de Harrynek nem szeretném megemlíteni.
- Pedig már itt lenne az ideje.
- Ezt Harrynek mond. Nagyon izgulsz?
- Azt hiszem meg fogok őrülni. Már teljesen ki vagyok akadva.
- De szereted Ront. Vagy nem?
- Persze, hogy szeretem. Hogy gondolhatsz ilyet, hogy nem szeretem, és mégis hozzá akarok menni! – ordította Hermione.
- Bocsáss meg, nem úgy gondoltam.
- Jaj, te bocsáss meg, nem kellene ordítanom, csak nagyon ideges vagyok.
- Tényleg nem kellene, mert ez árt a babának.
- Igazad van, lehiggadok.
- Harry megtudhatja?
- Csak akkor, ha nem mondja el Ronnak.
- Abban nem lesz hiba.
Ekkor valaki megszólalt:
- Ginny, gyere, mennünk kell.
- Megyek. Bocs Hermi, de mennünk kell.
- Semmi baj. Menj csak. Szia!
- Ne légy szomorú. Szia. Vigyázz magadra.
Harry most ért oda hozzájuk.
- Szia Hermione.
- Szia, Harry.



*


Sütött a nap. Ginny és Harry egyszerre ébredtek fel. Tíz óra volt.
- Jézusom! – kiáltotta Ginny.
- Mi a baj szívem?
- Hermione és Ron esküvője.
Harrynek eszébe jutott, hogy ma van az esküvő.
- Tényleg. Siessünk. Már fel kellett volna öltöznünk.
- Gyorsan. Öltözzünk, és irány az Odú.


Harry és Ginny öt perccel később ott álltak a nappaliban.
- Induljunk. Ron megöl, ha elkésünk – mondta Harry.
- Siessünk
Pár másodpercen belül, már az Odúban voltak.
- Hol a fenében voltatok? – kiáltotta Ron.
- Bocsáss meg, Elaludtunk - Válaszolta Ginny.
- Jól vagy? – kérdezte Harry.
- Nem. Azt hiszem, rosszul leszek. Annyira izgulok.
- Hermione fenn van? – tudakolta Ginny.
- Igen. Szerintem menj fel hozzá – tanácsolta Ron.
- Az lesz a legjobb. Ron, te higgadj le. A végén elhányod magad.
- Le kell higgadnom. Le kell higgadnom – ismételgette Ron.



*



- Gyönyörű vagy Hermione! – mondta Ginny, mikor belépett Hermione szobájába.
- Tényleg? Én nem tartom magam annak.
- Higgy nekem. Hazudtam én neked valaha is?
- Még tényleg nem hazudtál nekem soha, úgyhogy kénytelen vagyok hinni neked.
- Helyes. Tíz perc múlva kezdődik az esküvő.
- Ron? Ő, hogy van?
- Azon kívül, hogy mindjárt hányni fog nincs semmi baja.
- Akkor ő is olyan ideges, mint én vagyok.
- Nyugi. Végig tudod csinálni.
- Remélhetőleg egy flúgos sem akarja megzavarni a szertartást.
- Biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj
- Induljunk. Nem akarok elkésni.



Ron és Hermione az oltárnál álltak.
A pap megállás nélkül beszélt.
- Hermione, akarod-e, az itt megjelent Ronaldot házastársadnak? Kitartasz-e mellette életed végéig?
- Igen.
- Ronald, akarod-e az itt megjelent Hermionét házastársadnak? Kitartasz-e mellette életed végéig?
- Igen.
- Ezennel házastársak vagytok. Csókolja meg a menyasszonyt.
Ron és Hermione megcsókolta egymást. Utána pedig egymásra nevettek.
Elindultak kifelé a templomból.




A fogadáson amit Ronék adtak, nagyon sok vendég volt. Ott volt az összes Weasley, sok régi barát.
- Láttátok Muriel nénikémet? Nem is hívtuk meg, mert egyfolytában morog – mérgelődött Ron.
- Jaj, Ron ne haragudj rá. Százöt évesen nincs más dolga, csak az, hogy feldúlja az esküvőket. Emlékszel Bill esküvőjére? Azt hittem megőrülök, mert egyfolytában a hajamat piszkálta. „ Ginerva vágd le a hajad, túl josszú”
Mindannyian nevettek.
- Figyeljetek lányok, dobom a csokrot!
Minden lány szaladt Hermione felé.
- Egy…. Kettő….. Három. Repül a csokor.
A csokor végül Ginny kezében landolt.
- Na, tessék. Most férjhez kell menned – mosolygott Harry.
- De nem muszáj – mondta Ginny.
- Miért? Te nem akarsz férjhez menni?
- De akarok. Csak ahhoz egy férfi is kell – mosolygott Ginny.
- Arról gondoskodhatok. Válassz valakit, én beszélek vele, és már férjhez is mehetsz –nevetett Harry.
- Akkor legyen mondjuk, Harry Potter – mondta Ginny.
- Remek választás. Este megbeszélem vele. Az jó lesz? – mondta Harry még mindig mosolyogva.
- Ezt komolyan gondolod?
- Hát persze. Hazudtam én neked valaha is?
- Feleségül vennél engem?
- Nem tudom. Biztosnak kell lennem, hogy akarom-e. Megértesz ugye?
- Hát persze. De ketyeg az idő. És én nem harminc évesen akarok férjhez menni.