|
Tizenegyedik fejezet: Hozzám jössz?
2009.11.20. 14:50
Hát, nem lett valami hosszú fejezet. Harry nagy lépést tesz, és Fred és George számára is lesz egy-két meglepetés.
Tizenegyedik fejezet: Hozzám jössz?
Mielőtt Hermionét és a babát kiengedték a kórházból, Ron és Mrs Weasley babapartit rendeztek nekik. Ginny és Harry segítettek, amiben tudtak. Igaz, Harry nem nagyon engedte Ginnyt cipekedni és bármi megterhelő munkát végezni. Ginny a hatodik hónapban volt, és szépen gömbölyödött a hasa.
- Ginny, tedd azt le! – mondta Harry Ginnynek, mikor az egy virággal teli ládát emelt fel.
- Nem nehéz.
- Gyerünk! Ülj le! Pihenj egy kicsit!
- De Harry. Öt perce ültettél le. Így nem haladunk.
- Drágáim, gyertek. Ron és Hermione megérkezett a kis Rose-zal – szólt közbe Mrs Weasley.
- Megyünk anya. Csak a virágokat még a helyére teszem.
*
Isten hozott Rose Weasley - mondták kórusban a vendégek, mikor Hermione karján Rose-zal belépett a kapun. Hermione erre nem számított.
- Ron, erről nem volt szó! – szólt Hermione, még mindig meglepetten. Nem hitte el, hogy családja ilyen szép babapartit rendezett neki.
- Meglepetés, drágám!
- De kihűl a vacsora. Üljetek asztalhoz – szólt Mrs Weasley. – Mindenki vár titeket.
Mindenki leült. Ekkor Ron felállt és poharát megveregette egy kanállal.
- Hát… tudjátok, hogy a feleségem és a kislányom miatt gyűltünk össze. Ezért igyunk az ő egészségükre. Hermionéra és Rose-ra!
- Hermionére és Rose-ra! – mondta mindenki kórusban. Ekkor Charley és egy hölgy állt fel, akit Ginny emlékezete szerint, Amanda Bergernek hívtak.
- Ha már összegyűlt az egész család, akkor mi is bejelentenénk valamit. Bár nem vagyunk házasok, de úton van az első kisbabánk.
Mindenki ujjongott és tapsolt.
- Ezért szeretném, ha a mi babánkra is koccintanánk! A fiúnkra!
- A fiatokra! – mondták a vendégek.
Harry is úgy érezte, cselekednie kell. Most vagy soha. Szereti Ginnyt és érte bármire képes, még erre is. De belátta: ő is készen áll!
- Én is mondanék valamit! – állt fel Harry. – Vagyis kérdeznék valamit! – lenézett Ginnyre, aki értetlenül nézett rá. „ Vajon mire készül?” - kérdezte magától gondolatban.
- Mint sokan tudjátok, nemsokára Ginny és én szülők leszünk. És a gyerekünknek igazi otthont akarok. – Ginnyhez fordult és letérdelt. – Gin, annyi mindent éltünk át együtt. Együtt voltunk jóban-rosszban. Nem egy olyan ember volt, aki szét akart minket választani. A szerelmünk túlélte Voldemort gonoszságát. Ginerva Weasley! Hozzám jössz?
Ginny erre nem számított.
- Igen! - mondta Ginny és Harry nyakába ugrott.
- Szeretlek, Gin!
- Én is szeretlek!
Mindenki tapsolt. De a nagy tapsviharon át is lehetett Ron hangját hallani!
- Na, végre!
Harry és Ginny egymásra nevettek. Ekkor Harry egy kis dobozt vett ki a kabátja zsebéből. Kinyitotta és egy gyönyörű gyűrű volt benne, smaragdzöld kővel.
- Azért ezt választottam, mert ha ránézel, olyan mintha az én szemembe néznél – azzal kivette a dobozból a gyűrűt és Ginny ujjára húzta.
- Harry, ez gyönyörű. Köszönöm.
- Boldog vagy?
- Én vagyok a legboldogabb a világon. – Megcsókolták egymást.
- Ez nagyon megható – mondta Fred és tettette, hogy sír.
- Légy boldog húgi – mondta George.
- Meglesz, George – válaszolt Harry, Ginny helyett.
*
Harry és Ginny boldogok voltak. Nagyon várták már a kisbabát. Egyik nap összegyűlt az egész Weasley család. De Ginny rögtön észrevette, hogy valaki hiányzik.
- Valaki hiányzik – mondta Ginny, miután szétnézett a szobában. – Percy – suttogta.
- Na, tessék. A kórházba se jön el és ide se – háborodott fel Ron. – Igaz, én sem tudom, miért gyűltünk össze – ezt már mosolyogva mondta.
Harry és Ginny egymásra néztek és látták egymás arcán, hogy ideje elmondani, miért jöttek össze.
- Nos… azért vagytok itt, mert Harry és én szeretnénk bejelenteni valamit. Először: kitűztük az esküvő időpontját. Úgy tervezzük, hogy a baba születése után házasodunk össze.
- De miért? – kérdezte Mrs Weasley.
- Mert egy esküvő nem gyerekjáték, és Gin hét hónapos terhes. Mire megterveznénk, simán eltelne a két hónap. És szerintem nem lenne jó, ha Ginnynél az esküvőn beindulna a szülés.
- Igazatok van. Én egyet értek velük, Molly – mondta Mr Weasley.
- Jól van. Mi van még?
- Eldöntöttük, kik legyenek a baba keresztszülei.
- Ez nem nagy hír. Ron és Hermione.
- Már itt az ideje, hogy elmondjuk. Nem akarjuk Ront és Hermionét megbántani, de nem rájuk gondoltunk. Ugye nem haragszotok?
- Nem. Ez a ti döntésetek.
- Persze, szeretnénk majd, hogy a második baba keresztszülei ti legyetek.
- Ti már a másodikat tervezitek?
- Nem tervezzük, csak gondolkodtunk rajta.
- Mondjátok, hogy kire gondoltatok?
- Hát… két jelöltünk volt. De nem tudtunk dönteni. Ezért úgy döntöttünk, hogy mindkettőjüket felkérjük.
- Kikre gondoltatok? – türelmetlenkedett Mrs Weasley.
- Fredre és George-ra.
- Ránk? – kérdezték meglepetten az ikrek.
- Persze nem muszáj vállalnotok – mondta Ginny és tettette a megsértődött lányt.
- Még hogy nem vállaljuk? Benne vagyunk! Fred, az a gyerek kész Fred-George hasonmás lesz! Csínytevő és rá hagyjuk maja a Varázsvicc Vállalatot!
- Hé! Ti lesztek a keresztszülei, de nem mondtam, hogy csínytevőt kell belőle nevelni – mondta Harry. – Nem mondtam, hogy nem vihetitek be a boltba, de nem hagyjátok rá.
- Viccnek szántuk haver. Higgadj le!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
