- Sziasztok! - köszöntöttem anyáékat és a mögöttük álló emberkéket.


- Boldog szülinapot, drágám! - mondta anya, és egy nyálas puszit adott az arcomra. Blöee!


- Köszi, anya! Na, gyertek beljebb! Hamarosan kezdődik a buli. Örülök, hogy ti is itt alszotok!
Bejöttek, majd apa leült Ron meg Harry mellé, és elkezdett velük csevegni. Anya a konyhánkban sürgött-forgott, nem értem, miért. Fél nyolcra már mindenki itt volt. Beindítottuk a zenét, és elkezdtünk táncolni. Harryvel táncoltam egy lassú számra. Majd felgyorsult a zene, én meg leültem, mert fájt a lábam. Felvettem egy topánkát, és abban táncoltam tovább. Már mindenkivel táncoltam. Éjfélkor elhallgatott a zene.
Jézusom! Anyu behozott egy három emeletes csoki tortát. Hmmm... Elkezdték az emberkék a "Boldog szülinapot!" című dalocskát énekelni. Jaj, de jóóóó! Anya lerakta a tortát, majd jöttek az emberek ajcsikat ajándékozni nekem.
Harry volt az első. Adott egy tüzes csókot, és letérdelt elém.


- Miss Weasley, szeretne Mrs Potter lenni? - kérdezte furfangosan Harry.


- Igen! - vágtam rá, és megcsókoltam.


Mindenki tapsolt. Anya elkezdett pityeregni. Aztán mindenkitől egy ajándék, egy ölelés és két puszi. A legjobb ajcsikat említem: egy utazás két személyre a tengerpartra, egy album rólam és Harryről, egy könyv a rontásokról. Hmm... Tortát ettünk, és folytatódott a buli. Volt, aki elment aludni, akadt, aki táncolt, mások meg eszegettek. A sarokban Lilyt és Jamest láttam, ahogy csókolóznak. Luna Deannel táncolt.


- Harry, várj egy kicsit, mindjárt jövök! - mondtam, felszaladtam, és benyitogattam a szobákba.


Mindegyik üres volt. Felmentem még egy emeletet, és ezt hallottam:


- Uhh, Ron! - mondta egy női hang, és elkezdett nevetni.
Éreztem, hogy nem Hermione az. Ron megcsalta Hermionét? Hogy lehet ilyen szánalmas a bátyám? Kinyírom! Résnyire kinyitottam az ajtót. Szent Merlin szarszagú alsónadrágját! Ez Ron és Lavender. Azt hiszem, Lavendert kinyírom! Ron meg hogy tehette ezt?! Mind a kettő holnapra már a hullaházban lesz! Pont az én (mi) ágyunkban! Új ágynemű kell! Na, most nem ez a legfontosabb dolog.


Berontok Ronékhoz, és Lavendert a hajánál fogva lerángatom az ágyról.


- Te kis ribanc! Mit képzelsz, hogy Ront elcsábítod az ágyamban?! Húzzál haza, te rút szipirtyó! - ordítottam a képébe, és ráküldtem egy rémdenevér rontást. Felhúzta az orrát, és eltávozott. A következő Ron volt. Ráöntöttem egy vödör vizet, és belesziszegtem a képébe, hogy mindent elmondok Hermionénak. Felpofoztam Ront, és kimentem. Szegény Hermione! Úgy sajnálom szerencsétlent. Ron meg... Fel vagyok háborodva.

Leértem. Hermione Harryvel táncolt. Szerencsére. Nem kell mind a kettőt külön megkeresni.


- Hermione, Harry! Gyertek! Nagyon rossz hírem van! - mondtam nekik, és felhúztam őket az első emeletre.


- Jaj, Ginny, mi történt? - kérdezte Harry.


- El nem fogjátok hinni... Hermione, Ron megcsalt téged - keseregtem el nekik.


- Micsoda?! Ez nem igaz! Ginny, ma nincs bolondok napja! - hitetlenkedett Hermi, de látszott rajta, hogy azért valamennyire elhiszi.


- Szerinted ilyennel bolondoznék? Ez még viccnek is rossz!


Hermione elkezdett sírni, és felrohant a második emeletre, mi meg utána.


Berontott a szobánkba. Ron volt annyira szánalmas, hogy fel sem öltözött, és csak egy alsógatya volt rajta. Hermione ráküldött három rontást, felpofozta, és szó nélkül kirohant a házból a sötét városba. Mondjuk igaz, hogy itt lakik a szomszédban, de mégsem kéne kimennie egyedül...


Ronnal és Harryvel utána rohantunk, de csak egy sikítást hallottunk. Ó, a Merlinjét! Ugye ez nem Hermione volt?! Biztos, hogy ő volt az, mivel nincs otthon!