.
Első fejezet: A kezdetek

A Roxfortban már este hét óra volt, a beosztás után már két napja érkezett meg
egy lány, akit külön osztottak be az irodában, a Teszlek Süveg szerint a
Grrifendélbe. A lány 16 éves volt. Eddig Magyarországon tanult a Floraszept
iskolában, ami a mosóporról kapta a nevét. A volt igazgatója furcsának
találta az előző nevét a sulinak ezért az Ultráról megváltoztatta
Floraszeptnek. Azelőtt meg Silan volt a neve, a legrégebbi. De úgy tűnik, hogy
az őszes diáknak és igazgatónak tetszik a Floraszept neve, az iskolában
mindig megszavazzák, jövőre mi legyen a neve. Hát elég különös hóbortja van
az igazgatónak, hogy mindig neveket változtat és parancsba adta, hogy vagy
mosóporról vagy öblítőről nevezzék el a sulit, így emlékezve nagynénjére,
akinek mosópor és öblítő üzlete volt, ahol csak mosóport és öblítőt
árultak. A nénikéjének fura neve volt. A szülök nem tudtak megegyezni, mi
legyen a gyerek neve. Az egyik fiút a másik lányt akart, de csak egy gyereket
vállalhattak, kockázat miatt már veszélyes lett volna még egyet bevállalni. A
gyerek kislány lett. A szülök megegyeztek, hogy akár fiú, lesz akár lány, mind
két nemű nevet megkapja így lett a nénikéje neve Tomi Kristály. Na, de
térjünk vissza a történetünk lényegéhez, a lányhoz, aki 16 éves volt ebben a
történetben, már eleget szövegeltem régi sulija történelmi nevéről. Elvégre
történelem, hogy miről és miért nevezték el a sulit régen, tehát ott
tartottam, hogy 16 éves volt és griffendéles a régi sulijából áthelyezték
Angliába a szüleit egy másik munkahelyre az Auror szakmára. A lány
viszonylag beilleszkedett, nem volt problémája iskolatársaival, de nagyon
csendes volt, amúgy 2040- ben járunk. A lány csinos sovány, alakját véve
modell is lehetne. Haja hosszú, hátig érő fekete, szeme zöld. Ez a történet
amit el mondok, régen történt, de megtörtént vele. Azóta már más dolgok
történtek vele. A lány neve Tamara. Tamara egyedül ült az ágyán és
elmerengett. Gyakran szokott valami olyasmin merengeni, amit még magának sem
vallana be, de megtörtént. A szobában csak ő egyedül lakott, mivel a többi
szoba tele volt, így ő egyedül volt és mivel több lány nem volt, akinek még
nem volt üres szobája, így csak egyedül maradt egy szobában. Vagy
mégsem? Legalábbis, ő azt hitte.

- Tamara! - Valaki a nevét suttogta, de a lány nem figyelt oda.
- Tamara! - suttogta megint. A lány azt hitte, hogy csak képzelődik és ez a hang
csak a fejébe van.
- Tamara! - suttogta megint és most már hatásos volt, mert odanézett.
- Van itt valaki? - Most aki szólongatta megjelent, de nem nagyon látszott.
- Te ki vagy?
- Húzd be a függönyt és látni fogsz. - A lány megtette.
- Hol vagy? Nem látlak!
- Itt a hátad mögött. - Mikor megfordult meglepődött.
- Nem ez nem lehet! Te nem létezel!
- De igen és nagyon jól tudod, hogy ki vagyok!
- Nem, és nem ismerlek!
- De igen, ne tagadd le, kérlek! Nekem is fáj!
- Nem én nem tudom, hogy ki vagy!
- Tamara, nézz a szemembe! Nézd meg az arcom! Ugyanolyan vagyok, mint te, csak a
szemem kék. Az ikertestvéred vagyok, Timea. Emlékezned kell!
- Nem ez nem lehet! - hisztizett Tamara.
- Nekem nem volt testvérem és már nem is lesz!
- De igen, te tudod a legjobban. Nézd, nekem is fáj, és addig nem nyugodhatok,
amíg el nem felejtesz.
- De én nem emlékszem rád!
- De igen és bele kell törődnöd, hogy meghaltam, különben nem nyugodhatok
békében, de ahhoz emlékezned kell, hogy felejthess.
- Nem megy!
- De megy! Tudom, hogy megy és emlékezned kell! El kell engedned!
- Nem, nem akarom! Hiszen a testvérem vagy és sose akarlak elengedni!
- De el kell! Mert így neked is és nekem is rossz!
- Nem megy! A testvérem vagy és félek, hogy megint elveszítelek!
- Nem vesztettél el, hiszen mindig veled voltam és veled is maradok a
szívedben és akárhányszor a tükörbe nézel, meglátsz engem, csak képzeld el,
hogy kék a szemed.
- Nem, sajnálom, nem engedhetlek el!
- A testvérem vagy és szeretlek, de el kell engedned! Ezzel fájdalmat
okozol. Hát okoztam én neked valaha is? Nem nyugodhatok addig és te fájdalmat
okozol nekem.
- Sajnálom.
- Emlékezz! Nem nyugodhat az egyik, míg a másik.
- Emlékszem, ezt a nagyi mondta mindig, de azt hittem ez csak mese.
- Nem, nem az. Mi ikrek vagyunk és nagyon szerettük egymást és még mindig
szeretjük ez a gond, mert nem tudsz elengedni!
- Te hát ezért.
- Igen, és ha nagyon szeretik egymást akkor érzik a másik örömét bánatát és
én érzem hogy nem engedsz el hogy fáj neked!De így nekem is fáj!Elkel
engedned!
- De nem megy!
- Tudom ezért is vagyok itt, hogy segítsek, hogy töltsünk egy kis időt
együtt.
- Velem maradsz, nem mész el? - Tamara arca felragyogott.
- Igen, de csak addig, amíg megtanulsz elengedni, de sietned kell, fogy az
időnk.
- Mit kell tennem?
- Először is ismerkedj az osztálytársaiddal. Másodszor, szerezz
barátot. Harmadszor: el kell mennünk oda, ahol az egész megtörtént és negyedszer
el kell engedned és ötödször el kell valakit fogadnod.
- De kit?
- Azt nem mondhatom meg. Mindent idejében megtudsz, de most feküdj le.
- De ugye nem mész el?
- Nem, itt maradok veled, ameddig csak kell, és nem kell megijedned, itt leszek
mindig, csak közbe elkószálok, mivel szellem vagyok.
- Megígéred?
- Megígérem. Itt leszek, ameddig a negyediket meg nem teszed és akkor talán
már eltudsz engedni, de most aludj. - Tamara lefeküdt aludni. Tímea meg elment
Hisztis Myrtle-hez hogy pletykáljanak, és az őrületbe kergesse.