Nick  szerencsés  napja

Amikor Hermione belépett a gyengélkedőre, Ginny egy dallamot dudorászva épp öltözködött. Boldognak látszott.

Ez NEM az a fajta viselkedés volt, amire Hermione számított a barátnőjétől. Egy rosszkedvű, szégyenkező, nyomorult lányt várt. Ehelyett egy vidámat talált.

- Szervusz Ginny - üdvözölte.

- Szia Hermione, hogy vagy?

- Nem jól.... legalábbis amióta elolvastam a mai újságot.

Ginny szeme tágra nyílt. - Miért? Mi van benne?

- Te - válaszolt Hermione. - És a terhességed. De... nem te vagy a szenzáció a cikkben. Harry az, természetesen... borzasztó botrány lesz, vagy már van is...

Ginny ledobta magát az ágyra. - Szegény drágám – sóhajtotta, a tenyerébe támasztva az állát. - Olyan sokat szenvedett már! Ideje lenne, hogy véget érjenek a kínjai, ehelyett mindig újak jönnek, nem gondolod?

 - Hogy... hogy tudsz így beszélni róla... azok után, amit veled tett? - csodálkozott Hermione.

 - Hogyan? - mosolygott Ginny - Hát úgy, hogy szeretem őt!

- És nem törődsz vele, hogy az emberek mit fognak gondolni a kapcsolatotokról... a törvénytelen gyereketekről, meg minden?

- A gyerekünk NEM LESZ törvénytelen - a vörös hajú lány felállt, szigorú kifejezéssel az arcán. - Harry megkérte a kezem tegnap este és én igent mondtam - szája mosolyra húzódott. - Lehetsz a koszorúslányom.... aztán később pedig...

- Igen? - Hermione felvonta a szemöldökét. - Mi lesz később?

- A sógornőm leszel, így Harry sógornője is - válaszolta Ginny egy vigyorral.

Hermione elpirult. - Miért mondasz ilyen lehetetlen dolgokat, mi?

Ginny kuncogott. - Mert Ron szeret téged, nem? És te is szereted, igaz?

- Ó, nos... talán.

- Herm, Herm ne játszd a szerény kislányt! Ti ketten egymásnak vagytok teremtve, és én boldog leszek, ha te leszel a sógornőm!

- Kösz - a másik lány szomorúan mosolygott rá. - De a bátyád nem akarja Harryt sógorának.

Ginny összevonta a szemöldökét. - Miért?

- Mert... mert... gyereket csinált neked az ő...hm,  fivéri beleegyezése nélkül.

- El tudod képzelni, amint a beleegyezését kérem? - kuncogott Ginny. - Képzeld: Szia Ron, elhatároztam, hogy lefekszem Harryvel, de mindketten elfelejtünk majd védekezni. Nos, szeretnél egy kis unokahugicát, vagy unokaöcsikét? - és ő azt mondaná: ha igazán Harryé lenne, áldásom rátok... nem lenne vicces Hermione?

- Nem hiszem, hogy az lenne - válaszolta Hermione. – Ginny, te tényleg elfelejtkeztél a védekezésről... vagy talán szándékosan...?

- Hogy szándékosan felejtettem volna el? Jaj, dehogy! Mi csak... mi csak... nem gondolkoztunk, hát így történt.

- Értem - a másik lány megértően mosolygott. - És, mondd csak... legalább jó az ágyban?

- Fogalmam sincs - vont vállat Ginny. - Nem az ágyban csináltuk.

- Hát hol? - Hermione arca kíváncsiságot tükrözött.

- A prefektusi fürdőben - pirult el Ginny.

- Miii?... Hűha, volt képetek... jóságos házimanók, Ginny, hogy voltatok képesek… és egyáltalán honnan tudtátok a jelszót?

- Jaaa, Harry meghallotta, amikor elmondtad egy másik prefektusnak - legyintett Ginny.

- Úgy... szóval akaratlanul is hozzájárultam a gyereketek fogantatásához. Húú, ha tudtam volna... A te ötleted volt, hogy ott találkozzatok?

- Nem, az övé.

Hermione döbbenten meredt rá. - Harry elhatározta, hogy elcsábít téged a prefektusi fürdőben? Nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett, ez nem jellemző rá!

- Hát ne is hidd el... mert nem ő tette.

- Mit nem tett?

- Nem ő csábított el engem, hanem  én csábítottam el őt.

Hermione levegőért kapott. Ginny? Az állandóan szerény, túlontúl szégyenlős kis Ginny - elcsábította Harry Pottert? Voldemort szerelmére, ez hihetetlen!

- Meg vagy lepve, ugye? - kérdezte Ginny. – Hát ezt meg tudom érteni. De kérlek, ne mondd, hogy nem vagy a barátnőm többé!

- Miért mondanám? - ráncolta a homlokát Hermione. - Nem vagyok olyan, mint Ron.

- Ó, Ron, - sóhajtott Ginny. - Majd megszokja a gondolatot, hogy Harry a családba kerül. Nem hiszem, hogy a tartós lesz a haragja. Csak tetteti, hogy megsértődött.

- Reméljük, igazad van... sógornő - Hermione pajkosan rávigyorgott, és a két lány összeölelkezett.

* * * * *

Harry az üvegházba tartott, ahol a Griffendéleseknek a Mardekárosokkal együtt volt Gyógynövénytan órájuk. Felfordult a gyomra a gondolatra, hogy egy órát egy fedél alatt töltsön a Mardekárosokkal, de elhatározta, hogy szembenéz Dracóval, és elviseli  kárörvendő megjegyzéseit. Jöjjön, aminek jönnie kell.

Draco azonban nem volt az üvegházban. Piton professzor ugyanis elkérte Bimba professzortól, hogy segítsen neki egy bonyolult főzet elkészítésében.

Crak és Monstro szintén távol volt, mivel sohasem hagyták magára drága 'mesterüket'.

Mikor Harry belépett az üvegházba, senki sem nézett fel. Senki sem törődött vele. Úgy tűnt, hogy a diákok még nem hallották - nem olvasták - az újságot. Ez jó jel volt: legalább lesz még néhány órája anélkül, hogy bárki szekírozná.

Az üvegház legtávolabbi sarkába ment és leült.

Pár méterre tőle Millicent Bulstrode és Pansy Parkinson ült egy asztalnál és összedugott fejjel pusmogtak.

- Szóval, mit is álmodtál, Millicent? - kérdezte Pansy

- Sosem volt még ilyen furcsa álmom - suttogta a csúnya és kövér Millicent.

- Miért suttogsz?

- Mert ez titok - mondta Millicent.

- Ki vele, miről álmodtál? – türelmetlenkedett Pansy.

- Hát, álmomban meglátogatott egy kis kobold, aki azt mondta, hogy Anglia legkomiszabb fiújához megyek feleségül.

- Ez minden?

- Nos, igen - vont vállat Millicent. - Megkérdeztem, ki az a fiú, de azt mondta, hamarosan megtudom... NAGYON hamar.

- Furcsa egy álom - felelte Pansy.

Egy perccel később Ron lépett az üvegházba, Hermione kíséretében. Harry felnézett és a tekintetük találkozott.

Ron arca egy pillanatra vérszomjas vérfarkas maszkját öltötte magára - de csak egy pillanatra. Azután elfordult Harrytől és leült a kis épület másik sarkában.

Hermione nem fordította el olyan gyorsan a pillantását. Harry érzelmek egész kavalkádját látta a lány arcán: sajnálatot, szimpátiát, és valamit, ami azt sugallta 'ne mondj le Ronról, Harry!'

Végül ő is leült Ron mellé. Bimba professzor belépett, és az óra elkezdődött.

Félóra múlva Bimba professzor közölte, hogy el kell mennie, ők pedig foglalkozzanak a 'Lorelei haj' átültetésével, ami egy kék szőrű rózsaszín csigához hasonlító, de jó illatú növény.

Harry éppen ki akarta húzni cserepéből a saját példányát, amikor egy bagoly érkezett az üvegházba és egy levelet pottyantott a fejére. A levél leesett a földre. Harry lehajolt és kézbe vette.

A boríték piros volt. PIROS.

Jajistenem, egy rivalló - nyögött fel magában. Nem tudta, mit csináljon: nyissa ki, vagy ne? Hagyja felrobbanni?

Addigra minden szem rászegeződött.

- Mire vársz, Potter? - kiáltotta az egyik Mardekáros.

- Nyisd ki! Nyisd ki! - kiabálta kórusban az összes Mardekáros és néhány Griffendéles. Szörnyen ki voltak éhezve valami jó kis pletykára.

A boríték Harry kezében füstölögni kezdett, úgyhogy nyelt egy nagyot, és feltépte.

Mrs. Weasley százszorosan felerősített hangja töltötte be az üvegházat.

HOGY MERTED EZT TENNI AZ ÉN KISLÁNYOMMAL, HARRY POTTER?

Az üvegház egyik ablaka betört a szokatlanul erős hangtól. Még a mandragórák se tudtak ilyen hangosan sikoltozni.

ARTHUR, ÉN  ÉS  AZ  EGÉSZ  CSALÁD  MINDIG  BÍZTUNK  BENNED, DE TE VISSZAÉLTÉL A  BIZALMUNKKAL!  NEM  SZÉGYELLED  MAGAD?

Még egy ablak betört

SOHA, SOHA NEM FOGOM MEGBOCSÁTANI NEKED, AMIT AZ ÉN DRÁGA KIS GINNYMEL  TETTÉL! MI  A  LÁNYUNKAT  TISZTESSÉGESNEK ÉS ERÉNYESNEK NEVELTÜK,  DE  TE  MEGRONTOTTAD,  ÉS  SZÉGYENT  HOZTÁL  A  CSALÁDUNKRA!

Még két ablak tört be.

REMÉLEM  A  REGGELI  PRÓFÉTÁNAK  IGAZA  VAN,  ÉS  TÉNYLEG  MEGKÉRTED GINNY KEZÉT! NE MERJ KIFOGÁSOKAT KERESNI, MERT HA NEM VESZED FELESÉGÜL, A SAJÁT KEZEMMEL FOJTALAK MEG, MEGÉRTETTED? NEM ENGEDEM, HOGY BAJBAN  HAGYD  A LÁNYOMAT,  FIATALEMBER!  HA  AZ  A  SORSA,  HOGY GYEREKET SZÜLJÖN NEKED, ÚGY LEGYEN, DE TE A NEVEDET ADOD ANNAK A GYEREKNEK, VILÁGOS?

Mire Molly Weasley szóáradatának vége lett, minden ablak betört és az üvegház padlóját szétszóródott üvegcserepek borították.

A diákoknak azonban fel sem tűnt a sok üvegcserép - túlságosan megdöbbentette őket a rivalló tartalma. Harry Potter... teherbe ejtette Ginny Weasley-t?

Egy perc csend után mindenki egyszerre kezdett beszélni.

- Igaz ez, Harry?

- Tényleg felcsináltad, Potter?

- Jó volt vele, Potter?

- Azt hittem impotens vagy, Potter!

- Fogadok, hogy nem tudtál fiút csinálni!

- Fogadok, hogy Ginny szándékosan esett teherbe, hogy ott hagyhassa azt a nyomorult családját!

- Most boldog vagy Weasley? Lesz egy gazdag rokonod!

Mindenki kiabált... mindenki kivéve Millicentet. Ő, különösen buta arckifejezéssel, tátott szájjal állt.

- Mi történt veled, Milli? - kiáltott rá Pansy, megpróbálva túlordítani a tömeget.

- Ő... Ő AZ! - dadogta Millicent.

- Kicsoda? Micsoda? - ordította Pansy.

- Potter! - ismételte a testes lány szerelmes, álmodozó hangon.

- Micsoda?  Nem hallom!  Ismételd meg! - kiáltotta Pansy - Micsoda Potter?

- A jövendőbeli férjem! - sóhajtotta Millicent, szívére tett kézzel.

- Mi  vaaan?

- Hallottad, mit csinált!  Ő a legkomiszabb fiú Angliában!  Ő az, akiről a kobold beszélt álmomban!

- Bolond vagy te Milli!

A többiek nem hallották a két lány vitáját. Olyan lárma volt, hogy senki sem vette észre, amikor Bimba professzor belépett az ajtón.

A tanárnő legyező mozdulatot tett a pálcájával és piros szikrákat küldött fel.

Végül mindenki észrevette jelenlétét.

Az üvegházban egyszerre csend lett.

- Tudodki szerelmére, mi történt itt? - tátotta száját Bimba a törött ablakokra. - Magyarázatot követelek! Ki tette ezt?

Egy percig komor csend függött a levegőben, aztán mindenki egyszerre kiáltotta: - POTTER! -, és ujjukkal az épület végében egyedül álldogáló szerencsétlen fiúra mutattak.

- Potter? - fordult hozzá Bimba professzor - Maga törte be az összes ablakot?

- Nem professzor... de ez egy hosszú történet... - mondta Harry vontatottan - Bevallom, hogy az én hibám.

- Akkor itt marad óra után, és rendbe teszi őket – válaszolt Bimba komoran. - Egy árva üvegcserepet sem akarok itt látni! Egy árva darabot se, megértette?

Harry bólintott.

- Az órának vége.

Miden tanuló kirajzott a rémes állapotban lévő üvegházból - mind, kivéve egyet.

- Mondd csak, segíthetek?

Harry megfordult, és meglátta a félénk mosollyal az ajtóban ácsorgó Millicentet.

- Hogy? Ó, nem kösz. Meg tudom csinálni egyedül is - felelte Harry. - De igazán köszönöm. - Mióta ilyen kedves ez? És miért? – csodálkozott.

- Hát akkor talán majd máskor - mosolygott Bulstrode. Amikor mosolygott, még csúnyább volt, mint rendesen. - Találkozunk a vacsoránál.

- Persze.  Szia - motyogta Harry és megvárta, amíg a lány elmegy. - Mi az ördög ütött belé? - gondolta, aztán vállat vont. Ha Millicent megőrült, az nem az ő baja.

Felemelte pálcáját, az üvegcserepekre koncentrált és azt kiáltotta: - Reparo!

* * * * *