Miután befejezte helyreállító munkáját az üvegházban, Harry elhatározta, hogy megkeresi Ront. De csak Hermionét találta. A lány úgy vélte, hogy Ron valószínűleg a pincébe ment.

Így aztán Harry is lement a pincébe. - Mit csinálhat itt Ron? Itt minden olyan hátborzongató és sötét... De meg tudom érteni, ha a hangulata is sötét, most, hogy az összes Mardekáros tud Ginnyről és rólam. Nagyon nehéz lehet neki.

Negyedóra séta után a homályos folyosón Harry lépéseket hallott. A sarkon jobbra fordult és egyenesen beleütközött Ronba.

- Téged kerestelek - mondta.

- Miért? - lökte félre Ron. - Hogy nevethess rajtam? Szegény Weasley, nem elég, hogy nincs pénze, még a húga is egy szajha! Tényleg, Harry, élvezed, ahogy az emberek ezt mondják nekem?

Harry szeme összeszűkült. - Ha nem tudnám, hogy csak dühös vagy, azt hinném, egyáltalán nem ismersz. Soha nem élveztem, ha szenvedni láttalak. És hidd el, én is legalább annyira szenvedek, mint te, ha nem jobban.

- Ó, hogy sajnállak szegény szerencsétlen Harry! - kiáltotta Ron - Van pénzed, hírneved, tehetséged, egy rakás hódolód, és most még a húgom is a tiéd! MIT AKARSZ MÉG?

- A barátságodat akarom visszakapni - válaszolta csendesen Harry.

- A pokolba veled! - ordította Ron és megfordult, hogy ott hagyja, de Harry megragadta a karját.

- Várj, Ron, szeretem a húgodat, igazán, és...

Ron egy erőteljes mozdulattal fellökte és ösztönösen felemelte a pálcáját.

Harry felugrott, az ő pálcája is készen állt. - Hallgass meg, Ron, biztos vagyok benne, hogy meg tudjuk ezt civilizált módon beszélni!

- Civilizált? Hogy mered kiejteni ezt a szót azután, hogy úgy viselkedtél, mint egy állat, engedve alantas vágyaidnak? - Ron fenyegetően meglengette a pálcáját.

- Alantas? Nem volt alantas, Ron! - kiáltotta Harry - Biztosíthatlak, hogy érzéseim Ginny iránt a legtisztábbak, amit csak el tudsz képzelni!

- Hazudsz! - Ron rászegezte pálcáját. Harry látta, hogy barátja tűrőképessége határára ért és többé nem ura tetteinek. Épp védekező pozíciót vett fel, maga elé tartva pálcáját, amikor meghallotta Hóborc kotkodácsoló kiabálását. - Jól van fiú, végezz vele! Nem érdemli meg a barátságodat, emlékezz, mit csinált szegény, édes kis Ginnyvel!

- Hóborc, te idióta, fogd be a szád! – rivallt rá Félig Fej Nélküli Nick.

De Ron nem hallgatott rá. A legjobb barátja árulása miatti kétségbeesett düh és őrjöngő fájdalom süketté és vakká tette. Csak a bosszúra tudott gondolni.

- Ron, kérlek, beszéljük meg! - könyörgött Harry.

- Compungo! - üvöltötte végül Ron, bíborszínű fénycsóvát küldve Harry felé.

- Expelliarmus! - kiáltotta Harry egy másodperccel később kék szikrák záporát lövellve pálcája végéből. Félúton a két fiú között a bíbor csóva találkozott a kék szikrákkal, eltérítve azt eredeti irányától. A kék szikrák a folyosó falának ütköztek, a bíbor fény pedig keresztülsuhant Félig Fej Nélküli Nicken, és nekiütődött egy csillárnak, ami a padlóra zuhant.

Egy pillanatig mindkét fiú földbe gyökeredzett lábbal állt, egyikük sem szólalt meg, csak ziháltak. Tekintetük összekapcsolódott, s görcsösen szorongatták a még mindig egymásra szegezett pálcáikat.

Hirtelen egy vidám hang rázta fel őket döbbent hallgatásukból.

- Nézzétek fiúk! Nem vagyok félig fej nélküli többé! - kiáltotta Nick, az egyik kezéből a másikba dobálva a fejét - Roncimonci, az átkoddal elválasztottad a fejem a testemtől! Éljen! Tagja leszek a Fejnélküli Futamnak! Sir Patrick nem utasíthatja el többé a felvételi kérelmemet! Örök hálám, Ronnie! - Nick megölelte és megcsókolta a zavarodott fiút, akinek olyan érzése támadt, minta egy jégcsap csókolta volna meg. Reszketett, ahogy Fej Nélküli Nick szaltózva a mennyezet felé suhant és torka szakadtából üvöltötte: - Ronnie Weasley nagyon köszi, Nick lettem, a fej nélküli! - majd egy végső ugrással eltűnt a mennyezeten keresztül.

Ron és Harry a tekintetével követte. Csak akkor pillantott egymásra újra a két fiú, amikor Fej Nélküli Nick eltűnt.

Ron nyelt egyet - Jóságos seprűnyél, Harry, megölhettelek volna! - mondta döbbenten.

- De nem tetted - felelte Harry egy apró mosollyal.

- De megtehettem volna! - kiáltotta Ron. - Majdnem megtettem! – teljesen kétségbe esett.

Harry tett egy lépést felé. - Ron, rendben van – óvatosan kinyújtotta a kezét és Ron vállára helyezte. A vörös hajú fiú remegett.

- Harry, én... - motyogta. - Ó Harry! Azt hittem, te csábítottad el Ginnyt, de Hermione elmondta, hogy fordítva történt... Nem akartam elhinni… Olyan hülye voltam... - szorosan átölelte a barátját. - Meg tudsz nekem valaha is bocsátani?

- Csak, ha te is megbocsátasz nekem...sógor - felelte Harry.

Széles mosoly terült szét Ron arcán. - Lehetek a tanúd?

A két fiú elindult felfelé. Elhatározták, hogy együtt beszélnek Ginnyvel. Ahogy beléptek a nagyterembe, meglátták Colin Creeveyt, aki feléjük szaladt.

- Jaj, Harry órák óta kereslek! - lihegte.

- Miért? - vonta fel szemöldökét Harry. Colin jelenléte sosem jelentett semmi jót.

- Dumb... Dumbledore megérkezett... és látni akar – zihálta Creevey.

Ron és Harry rémült pillantást váltott.

- Oké, kösz Colin - mondta Harry a fiúnak. - Most már elmehetsz.

- Örülök, hogy segíthettem neked, Harry - ragyogott Colin és elsietett.

- Hú, haver, nem lennék most a helyedben - jelentette ki Ron.

- Kösz az együttérzést - ráncolta homlokát Harry - Mit gondolsz, mit akar tőlem?

- Hát, gondolom, valami olyasmit, aminek köze van a kis románcodhoz Ginnyvel - felelte Ron

- Ez számomra is világos. De mit gondolsz, nagyon mérges lesz? Ki fog csapni?

- Bár tudnám - Ron nagyot sóhajtott. - Fel a fejjel, Harry, nem lesz olyan szörnyű! A házasság a húgommal sokkal keményebb lesz, biztos vagyok benne.

Harry halványan rámosolygott. - Kívánj nekem sok szerencsét.