Harry egy karosszékbe dobta magát a kandalló előtt a nappaliban, a háta mögé gyömöszölte a párnát és bebugyolálta magát a takaróval. Megpróbált elaludni, de le sem tudta hunyni a szemét. A pattogó lángokba bámult. Túl fáradt volt ahhoz, hogy gondolkodjon, de túl éber ahhoz, hogy aludni tudjon.

Hirtelen meghallotta, hogy valaki jön lefelé a lépcsőn. Felugrott, remélve, hogy a bocsánatkérő Ginnyt pillantja meg, de csak Sirius volt az.

- Á, hello Sirius – szólt rezignáltan, és visszaült a székbe, felhúzva lábait. - Mit csinálsz itt éjfélkor?

- Én ugyanezt kérdezhetném, fiatalember - keresztapja helyet foglalt a szemközti karosszékben. - Dinky felkeltett. Idegesen sipítozott, hogy Harry úr és Ginny úrnő kiabálnak egymással, és jöjjek, mielőtt valami szörnyű történik.

- Nem kellett volna lejönnöd. Semmi sem történt - válaszolta Harry, újra a lángokra meredve.

- És pont ez zavar téged, ugye? - kérdezte Sirius.

- Micsoda? - pislogott Harry.

- Hogy semmi sem történt - mondta az idősebb férfi. - Semmi sem történt már hónapok óta. Igaz?

- Nem is tudtam, hogy ilyen nagy figyelemmel kíséred a szexuális életemet - ráncolta a szemöldökét Harry. - Honnan tudod...?

- Nyilvánvaló - vont vállat Sirius. - Ajánlatos elkerülni a szexuális tevékenységet legalább egy hónapig a gyerek születése után. Az a hónap augusztus 1-én telt le, de addigra már tudtatok Daniel bajáról, és Ginny nem volt sem testileg, sem lelkileg olyan állapotban, hogy teljesítse ’házastársi kötelességét’. Azután a Malfoy-incidens után kezdett rendbe jönni, de... ide figyelj kölyök, tudom én, hogy néznek ki a pasik egy szerelmes éjszaka után, és te nem néztél ki úgy már egy jó ideje.

- Úgy látszik az életem nyitott könyv a számodra - szólt Harry, állát a térdére hajtva. - Néha megijesztesz, Sirius.

- Igen? - nevetett Sirius. – Hát az lehet... emlékszem, hogy leestél a seprűdről, amikor megláttál engem kutya formában…

- Az hat évvel ezelőtt volt - mutatott rá Harry. - De néha még mindig megrémítesz. Kezdesz olyan lenni, mint Dumbledore... bölcs, meg minden.

- Jaj, ne mondd, hogy eléggé megöregedtem ahhoz, hogy bölcs legyek!

- Ne aggódj Sirius... a korodhoz képest jól nézel ki.

- Kösz, ez megnyugtató - somolygott a keresztapja. - És most mondd el, mit kiabáltatok egymással?

- Nem sokat... úgy értem... semmi érdekeset. Azt mondta, menjek el, mert túl nagy kísértés vagyok a számára... - felelte Harry keserűen.

- Nafene! Mit nem mondasz!? Bár engem nevezne végre "kísértésnek" egy nő! De nem... nekem nem volt már... ááá, felejtsd el!

- Hány éve nem volt? - nézett fel Harry.

- Csak kinevetnél - rázta fejét Sirius.

- Ígérem, hogy nem foglak.

- Tizennyolc éve... holnap lesz a tizennyolcadik évforduló.

- Hűha... de jó memóriád van - jegyezte meg Harry. - Ki volt az a szerencsés lány?

- Lány? Ó, nem... lány volt.

- MICSODA?- kapott levegőért Harry. - Te nem lehetsz! Sirius! Mondd, hogy nem vagy az!

Sirius annyira kacagni kezdett, hogy majdnem leesett a székről. - Nem hagytad befejezni a mondatot, Harry. Azt akartam mondani, hogy nem lány volt... hanem asszony. Néhány évvel idősebb, mint én... és nagyon csinos...

Harry megkönnyebbülten felsóhajtott. - Igazán megijesztettél, Sirius. Szóval ki volt az a nő?

- Nos, én csak Rosienak szólítottam.

- Rosie?

- Te Madam Rosmertaként ismered - vigyorgott Sirius.

- Micsoda? Te megdugtad a Három Seprű tulajdonosnőjét? - képedt el Harry.

- Ja, azt mondta, szereti a seprűnyelemet - kacsintott Sirius.

- Értem - vigyorgott Harry. - Mégis... Madame Rosmerta... ez furcsa.

- El tudom képzelni - bólintott Sirius. - De most térjünk vissza hozzád, fiatalember. Tehát Ginny azt mondta, hogy kísértés vagy a számára... de miért olyan ideges ettől? Azt gondoltam, kettőtöknek nincs semmi problémátok azon a téren...

- Persze, hogy nincs... eléggé összeillünk azon a téren, és mióta három hónapot Indiában töltöttem... – itt Harry megállt, mintha rájött volna, hogy éppen ki készült kotyogni valamit.

- Mi? Mi van azzal, hogy három hónapot ott töltöttél? - kérdezte Sirius érdeklődve.

- Hát, szóval... - Harry elfordította a tekintetét. - Tanultam egy kicsit hindiül, és véletlenül belenéztem a... hm... Káma Szútrába.

Siriusból kitört a nevetés, látva keresztfia hevesen elpiruló arcát. - Akkor határozottan nem lehetnek problémáitok azon a téren - jelentette ki.

- Nem, igazán nem... abban az értelemben legalább is nem - sóhajtotta Harry. - De más tekintetben vannak. Ginny fél. Halálosan retteg, hogy újra teherbe esik... hogy újra egy kviblit fogan.

Sirius hitetlenkedve rázta a fejét. - Nem gondoltatok a védekezésre?

- Persze, hogy védekeztünk... Használtuk az Anti-Conceptus bűbájt és egy bizonyos születés-szabályozó bájitalt is tavaly, az esküvő előtt... Gin mégis terhes lett Dannel. Azt hittük, hogy talán elfelejtettük egyszer… csak egyetlen alkalommal... Igazán kíváncsi voltam, mikor felejtettük el, így magamra szórtam egy memória-erősítő bűbájt... – Harry elfordította szemét Siriusról, és újra a lángokba bámult. - Nem volt olyan alkalom, amikor elfelejtettük. A bájital nem működött, és az Anti-Conceptus bűbáj sem. Sem Lily sem Dannie esetében. Na jó, Lily esetében Ginny kicsit későn végezte el a bűbájt, az igaz... Úgy tűnik, Ginny és én nem szeretkezhetünk anélkül, hogy gyereket ne csinálnánk. És most kirúgott. Könyörgött nekem: "Menj el, Harry. Kérlek. Csak menj." Most legyél bölcs, és mondd meg mit csináljak, Sirius?

- Nos, menj.

- Mi?

Sirius a köntöse zsebébe nyúlt és előhalászott egy darab papírt. Harry elvette, és kibontotta. Az a levél volt, amit hetekkel korábban írt, hogy elutasítsa az orosz Mágiaügyi Minisztérium felkérését.

- De... én egy hete postáztam ezt a levelet.

- Hm, fogalmazzunk úgy, hogy a levelet... elfogták út közben - felelte Sirius ártatlan arckifejezéssel.

- Mit csináltál az én Hedvigemmel? – fortyant fel Harry.

- Nos... - keresztapja elkerülte a tekintetét – az úgy volt, hogy Hedvig találkozott egy nagyon jóképű Henry nevű hím bagollyal, és ... hát Henry lefoglalta egy kicsit.

- Összehoztad Hedviget egy idegen bagollyal??? - ugrott fel Harry.

- Hé, hé, ülj le és nyugodj meg - kuncogott Sirius. - Hidd el, Hedvig igazán kedveli Henryt...

- De mi nem is ismerjük azt a Henryt! - ráncolta a homlokát Harry. - Mi olyan vicces?

Sirius úgy nevetett, hogy csaknem elrepedtek a bordái. - Tudod... tudod Harry... - letörülgette a nevetéstől kicsordult könnyeit, - most pont úgy beszéltél, mint egy apa! Mintha Hedvig a lányod lenne! El se merem képzelni, hogy fogsz viselkedni, amikor Lilynek fiúja lesz... talán jobban tennéd, ha zárdába küldenéd...

- Ha-ha - Harry karba tette a kezét. - Igazán nagyon vicces. Tehát mondd el: miért fogtad el a levelemet?

- Mert láttam, hogy valami ilyesmi van készülőben, és gondoltam, talán szükséged lesz arra, hogy elszabadulj otthonról. Szórakozni egy kicsit, világot látni, elfelejteni a problémáidat... Megvárnak azok, míg hazajössz, talán még meg is oldódhatnak addigra...

- De nekem kell megoldanom ezeket a problémákat! Nem helyes várni, hogy megoldódjanak maguktól! A családomnak szüksége van rám!

- Oké - Sirius mélyet sóhajtott. - Kezdjük az elején. Daniel csak három hónapos. Az egyetlen, akire szüksége van, az anyja. Lily talán problémás korban van, de nincs semmi, amit Ginny, én és az egész Weasley család együtt meg ne tudnánk oldani. És Ginny pont most rúgott ki. Ennyi. Elfelejtettem valamit?

- Nem - válaszolt Harry, a kezében tartott levélre nézve. Széles mozdulattal a tűzbe hajította. - Reszkess Oroszország, jövök!

- Hé, jól vagy? - kérdezte Hermione, felrázva Harryt az elmúlt két hónapon való merengéséből.

- Mi?

- Majdnem ott vagyunk. Ideje összeszedni a csomagjaidat.

- Ó. Oké. Hozom őket – válaszolt Harry. Felment az emeletre, felkapta a ládáját és visszasétált az alsó szintre.

- Hűha, ezt nézzétek! - Eleanor Branstone az ablakhoz nyomta az orrát, és elámult a látványon, mely a szemük elé tárult.

- Tök jól néz ki! - tette hozzá Dennis Creevey lelkesen. - Pont olyan, mint a szörnyeteg kastélya a Disney-féle Szépség és a szörnyetegből!

- Kinek a mije? - vonta össze a szemöldökét Graham Pritchard.

- Ne is törődj vele! Mugli dolog - vont vállat Dennis.

Az emeletes busz leereszkedett a hóborította völgybe, ahol az ijesztő külsejű kastély állt, hegyek gyűrűjében.

- Isten hozott a Durmstrangban - suttogta magának Harry.