Mintha Lucius Malfoy megérezte volna, mire készül Ginny. Az utolsó pillanatban félreugrott a lány halálos átka elől. Az átok az egyik fába csapódott, és az erejétől felgyulladt. A tűz villámgyorsan terjedni kezdett.
Ron a földön fetrengve próbálta a halálfalókat távol tartani magától. Ginny legszívesebben összeroskadt volna, tudta, hogy esélytelen, túl kevesen vannak…
S ekkor történt valami… A fák sokaságából felnőtt varázslók léptek elő… Remus Lupin, a Roxfort egykori Sötét Varázslatok Kivédése tanára, Nymphadora Tonks, Minerva McGalagony, Kingsley Shacklebolt, Mundungus Fletcher, Sturgis Podmore, Alastor Mordon, Dedalus Diggle és Emmeline Vance.
- Ginny! – kiáltott fel Tonks, és azon nyomban a Ron mellett fetrengő lányhoz rohant.
Remus Lupin szívét valami belül összefacsarta. Végignézett Hermione Granger és Harry Potter porban fekvő alakján. Hát elkéstek, vége… Voldemort meghalt… és Harry Potter is.
Mindannyian támadást intéztek a halálfalók ellen. Tonks a levegőbe emelte Ront, Ginnyt pedig magára támasztotta, és úgy próbálta kivonszolni az erdőből.
- Harry hazudott – szólalt meg a kesergéstől rekedt hangon Ginny. – HAZUDOTT! Azt mondta minden jó lesz, együtt fogunk lenni… Meghal Tudjukki, és együtt leszünk…
- Nyugodj meg, Ginny! – kérlelte halkan a boszorkány.
- Nem vagyok képes rá. Hermione… Mit ártott ő neki? Miért? Miért, Tonks?
- Most ne beszélj, nagyon gyenge vagy – suttogta Tonks.
Az erdő még mindig lángokban állt, Tonks locsolóbűbájjal próbált utat törni maguknak, sikerült is, és lassan, de biztosan kijutottak az erdőből.
Ginnynek már alig maradt ereje, összecsuklott. Tonks felkapta a lány ájult testét, a pálcájával maga előtt terelgette Ront, és így mentek a Roxfortba.

Ginny a gyengélkedőn ébredt fel. Alig érzékelt valamit, fogalma sem volt, hogy hol van, vagy, hogy mennyi ideje fekszik öntudatlanul.
Laposakat pislogva tekintgetett körbe. A Főnix Rendjének minden tagja ott várakozott. A mellette fekvő ágyon Ron pihegett, mellette Emmeline Vance és Mundungus Fletcher fetrengett egy-egy másik ágyon.
Remus Lupin egy óvatos lépést tett előre Ginny felé.
- Hogy vagy? – kérdezte szelíden.
- Nem túl jól – suttogta a lány.
Lupin leült az ágy szélére, és rezzenéstelen arckifejezéssel nézte Ginnyt. A lány nem mozdult, csak néha pislantott egyet.
- A sajnálat nem megfelelő kifejezés – kezdte Lupin.
Ginny a plafont kezdte el bámulni, mintha nem akarna tudomást szerezni az elmúlt dolgokról.
- Mindenki jól van? – kérdezte végül.
- Sturgis Podmore-t elveszítettük.
Ginny csak szipákolni tudott. Még egy halott… Még egy halott, és ez annak a nyomorult Voldemortnak köszönhető! Nem tudta tovább türtőztetni magát.
- Lucius Malfoy és Bellatrix Black elmenekült, a többieket Azkabanba juttattuk.
- Mit ér Azkaban, ha a halálfalók csak úgy kisétálhatnak onnan? Rohadék Malfoy, ki fogom nyírni…
- Nyugodj meg, Ginny! – szólalt meg Tonks.
- Nincs nyugi, Tonks! Az a szemét Malfoy megölte Hermionét és… és HARRYT! Értitek? MEGÖLTE ŐKET! – Ginny úgy üvöltött, mint talán még soha.
- Kérlek, nyugodj meg! – recsegte Mordon. – Előkerítjük Malfoyt.
- Mindent megteszünk, csak kérlek, ne sírj. Nekünk is fáj…
- Mennünk kell – szólalt meg Kingsley. – Hamarosan jövünk.
A Rend tagjai halk szipogással egybekötve távoztak a gyengélkedőről. Ginny azonban nem bírta leállítani magát, és talán nem is akarta.
- MEGÖLTE RON! HERMIONE… HARRY… MEGHALTAK! MIÉRT ÖLTE MEG? MIÉRT? – Ginny beleroskadt a párnái közé, és nem szólt többet.
Órák hosszat némán bámulta az ágya mellett levő szekrényt, és gyengélkedőn levők, a néha feltörő szipogását hallhatták meg. Ginny úgy érezte, hogy a lelke teljesen elpusztult a harc által. Mindenki, aki fontos volt neki, halott. Ron… De Ron még itt van. Miért nem tud annak örülni, hogy ő él? Csak a halottakra tudott koncentrálni. Cedric, Sirius, Dumbledore, Percy, Cornelius Caramel, Luna Lovegood, Hermione, Sturgis Podmore, Harry Potter… Többen megbolondultak, vagy elmenekültek…
Üresség, kiégettség, magány, halálvágy.
Ezeket érezte Ginny.
Az egész nyomorult világot tönkretette Voldemort. Ő meghalt, nincs többé, nem vághat önelégült mosolyt, hogy mindent tönkretett. Könnyebb annak, aki meghalt. Nem érez fájdalmat, szenvedést, csak megváltást… De akik itt maradtak mind mély gyászt éreznek. Még mindig olyan hihetetlen… Ginny úgy érezte, mintha Harry csak nyaralni ment volna. De amikor felfogta, hogy Harry nem lesz többet vele, nem öleli át, nem csókolja meg, újabb roham jött rá, mely sírógörccsel és remegéssel járt.
Jó néhány óra telt el így.
Azután Ginnyt mintha fejbe csapták volna, úgy tört rá a felismerés.
Körbenézett, már este volt.
Nem, most túl késő van. Hamarosan… Hamarosan eljön az idő…