Hermione a vacsoránál Harryékkel beszélgetett. Ginny legalább 10 percet késett. Amikor elment a mardekárosok asztala mellett, hallotta Pansy sziszegését. Draco közömbösen figyelte a lépteit.

- Sziasztok! – ült le Ron mellé.

- Szia Ginny! – köszönt Ron tettetett rémülettel, mintha csak most vette volna észre, hogy hirtelen mellé ültek.

- Bocs, hogy késtem, de levelet küldtem – mondta Ginny.

- Csak nem Viktornak? – kérdezte Ron Hermione felé sandítva és Harryvel együtt nevetett. Harry nevetése nem tartott sokáig. Ismét fel vette a csöndes énjét.

- Harry, ugye minden rendben van? – kérdezte Hermione.

Harry elkezdte a petrezselymes krumpliját kapirgálni. Ginny és Hermione egyszerre néztek Ronra.

- Ne nézzetek rám! Nekem sem mond semmit.

A négyes ezek után nem sok közös témát talált. Hermione nagyon kíváncsi volt, hogy Ginny kinek írt levelet, de gondolta jobb nem a fiúk előtt megkérdezni. Meg amúgy is, Ginnynek is lehet magán élete, nem tartozik beszámolóval.

Hermione aludt el leghamarabb a lányok közül. Nagyon megviselte Sally halála, ép úgy, ahogy Ginnyt is. De a vörös hajú lány nem aludhatott. Nagyon várta, hogy végre elérkezzen az ő ideje. Átkarolva a térdét nézett ki a gyönyörű holdra. Nem tudott normálisan gondolkozni. Bármi eszébe jutott, két másodperc múlva megjelent előtte Sally arca. Vajon a szüleiket értesítették már? Hiszen pont haza készült! Hogy reagáltak Roxmortsban az emberek? El kellett volna onnan hoznia… de nem volt hozzá ereje. Hálás volt gondolatban Draconak, amiért mellette volt. Ginny ígéretét megszegve az ablakpárkánynak dőlve elaludt. Másnap ismét nagyon korán kelt. Reggel kipattantak a szemei. Sietve magára kapta a talárját.

- Ginny – motyogta Hermione csukott szemekkel és elkapta a vörös karját.

- Nyugodj meg, most nem tűnök el. Találkozom Freddel és Georgeal – mondta a vörös suttogva, hogy a többiek fel kelljenek.

- Tegnap nekik küldtem levelet, mert büntető munkában voltak és máshogy nem tudtam eléérni őket – mondta Ginny.

- Pedig már majdnem elhittem, hogy tényleg Viktornak írsz – mondta Hermione a párnájába beszélve. Ginny lehámozta magáról a lány ujjait. – Aludj vissza és álmodj Kennyről!

Hermione biztos mély álomba zuhant, mert ha hallotta volna mit mond neki Ginny, biztosan reagált volna. A vörös átlépett Rina felett és kiosont az ajtón. Ginny lábujjhegyen ment le a klubhelységbe. Legnagyobb döbbenetére a bátyjai nem voltak ott.

„Pedig megírtam nekik, hogy a klub helységben találkozzunk!”

Eszébe jutott, hogy talán még alszanak, vagy… Ginny karba tett kezekkel ment ki a folyosóra. Óvatosan becsukta maga mögött a Griffendéles ajtót és megfordult. Fred és George a folyosó falának dőlve ültek a földön félálomban. Ahogy felnéztek a húgukra (aki evvel a nézéssel az anyjukra emlékeztette őket) rögtön frissnek és üdének tűntek.

- Szia pöttöm! – köszönt George.

- Sziasztok! Nos? – kérdezte Ginny. Mivel már nem bírta tovább a szigorú szerepet, ezért a fiúkra mosolyogott.

- Megváltozott a jelszó – mondta Fred egy sóhajjal. George véleményt nyilvánítva morgott egyet.

- Sejtettem. Tehát megkaptátok a levelem – mondta a lány. A bátyjai egyszerre bólogattak.

- A legjobb emberekhez fordultál a gondoddal – mondta Fred, de George átvette tőle a szót – Vagyis, búvóhely kell titkos cél érdekében.

- Csak nem randi? – kérdezte Fred vigyorogva.

- Dehogyis, Hermionéval van dolgunk.

- Páros randevúról még nem hallottatok? – kérdezte George szintén egy vigyorral, ami hamar lehervadt az arcáról Ginny komoly nézésétől.

- Szóval, tudtok valami titkos helyet?

Az ikrek ismét egyszerre bólogattak.

- Nem is gondolnád milyen jót – mondta George.

- A fiúk hálójában – mondta Fred. Ginny úgy nézett mindkettőjükre mint akik meghibbantak.

- Elmagyarázzuk… de… - mondta George.

- … előbb a jelszó kéne – fejezte be Fred. Ginny az égre, pontosabban a plafonra szegezte a tekintetét és így szólt:

- Gyertek utánam – mondta a lány. A három Weasley megállt a bejárat előtt. Amikor Ginny kimondta a „kürtöskalács” jelszót, a fiúk egymás tenyerébe csaptak.

- Mi az a kürtöskalács? – kérdezte Fred.

- Ssss – szólt rá egyszerre George és Ginny is. Óvatosan benyitottak a fiúkhoz. Fred a szoba legvégébe vezette Ginnyt.

- Íme az ágyaink – mondta a srác. Ginny ugyan nem értette, hogy mire akar kilyukadni a bátyja, de türelmesen várt, amíg az folytatta. George megállt Fred mellett.

- Egyszer megakartuk bűvölni az ágyainkat úgy, hogy tudjanak lépkedni. És kicsit félre sikerült – mondta George. Fred a saját ágyát, George szintén a sajátját tolta arrébb. (már amennyire tudták, hiszen mint a lányoknál, itt is eléggé közel vannak az ágyak egymáshoz) Ginny döbbenten bámult. A testvérei ágyai alatt egy nagy lyuk tátongott. A lány leguggolt és lenézett.

- Vigyázz hugi, mert a fejedre esel – mondta Fred.

- Ez hihetetlen! – mondta Ginny, nem is figyelve arra, amit Fred mondott – Mi ez?

- A balul sikerült mutatványunk egy lyukat robbantott a Mézes Falás régi pincéjéhez vezető alagútba – mondta George.

- Ebből a sajnálatos okból szoktak jönni hozzánk a pókok… - mondta Fred.

- De egész jól megbarátkoztunk már velük – mondta George – Szóval, ha gondoljátok, és persze az engedélyünkkel bármikor jöhetek ide randizgatni – kacsintott a srác.

Neville ébresztője hangosan üvölteni kezdett. Ginny villám gyorsan felállt.

- Hogy az a! – mondta a lány.

Ginny Weasley nem akart élete legkínosabb helyzetébe kerülni, ezért az iker testvéreire nézett. Fred oda ugrott a Csoki Béka nyeremény játékon nyert ébresztőhöz, és mint aki zseni lenne ezen a téren, lenyomta a kikapcs. gombot. George és Ginny vissza tolták az ágyakat.

- Huh, vissza aludt – mondta Fred.

- Ginny, gyorsan spurizz innen, mielőtt valaki meglát itt! – mondta George.

- Egyetértek. Köszi srácok! – köszönte meg a lány és elhagyta a fiú hálót. A klubhelységben megtalálta Hermionét egy nagy bögre teával a kezében, aminek a gőze a sápadt arcába csapott.

- Hermione! – ült le Ginny a barátnője mellé és átkarolta őt.

- Szia Ginny – köszönt Hermione egy kicsit rekedtes hangon.

- Rosszul aludtál, vagy hányingered van? – kérdezte a vörös.

- Nehezen aludtam el, de mondhatjuk jól vagyok.

- Akkor remélem most sikerül feldobnom a kedved. Találtam helyet, ahol gyakorolhatjuk a Patronust – mondta Ginny egy megnyugtató mosollyal. Hermione arcán az öröm árnya jelent meg, bár nem mosolygott.

- Fantasztikus! És mégis hol?

- A fiú hálóban – mondta Ginny egy pillanatra elpirulva. Hermione egy pillanatra meghökkent, de legyintett egyet.

- Rendben. És mégis hogyan?

- Fred és George ágya alatt van egy alagút a régi Mézes Falás pincéhez – mondta Ginny. Hermione hümmögött egyet.

- Rendben – a hangja elszánt volt. – Akkor az órák után gyakorolni fogunk.

Ginny és Hermione a Nagyteremben megbeszélték a mai napjukat.

 A barátnők órái nagyon unalmasan teltek. Hermionét ismét piszkálta Piton, mert nem lett elég gyorsan kész a Calmante főzete („Ejnye Granger, nehéz egyszerre okosnak és gyorsnak lenni?”) Ginny pedig elaludt a Bűbájtan óráján.

Az órák után szépen kisütött a nap, ezért néhány ember kivételével mindenki kint volt a tó mellett, vagy a tölgyfák alatt. Fred és George Weasley két Griffendéles lányt csempészett be a fiú hálóba.

- Váó! – mondta Hermione amikor a fiúk eltolták az ágyukat. Először Ginny ugrott le az alagútba, majd Hermione egy vaskos könyvel a kezében.

- Nos, hölgyeim, egy óra múlva vissza térünk magukért, addig is… - mondta George.

- Jó randizást! – kacsintott Fred. Ginny és Hermione egymásba karolt és együtt nézték végig, ahogyan az Ikrek eltorlaszolják a lyukat. Amikor sötétség borult rájuk, Ginny szaggatottan vette a levegőt.

- Lumos! – rántott pálcát Hermione. A kis lángocska mutatott nekik az utat a pince felé. Az alagút nagyon szűkös volt, ezért Hermione a háta mögött fogta a vörös lány kezét. Ginny gyakran rálépett a barátnője sarkára, de ezt egyikük sem vette észre. Öt perc után elértek egy fehéren lefestett és zöld csíkokkal díszített ajtóhoz. A barna hajú lány vett egy nagy levegőt és berúgta az ajtót. Ez hiba volt.

Ugyanis nem nyílt ki, hanem kiesett a keretéből.

- Annyi baj legyen – mondta Ginny. A lányok óvatosan ráléptek az előbb még álló ajtóra és beléptek a küszöbön. Egy romos, de tágas helységben találták magukat. Ginny elengedte Hermione kezét és körbe járta a pincét.

- Szuper! – mondta a vörös hajú. Oda lépett egy alaktalan valamihez és lerántott róla egy függönyhöz hasonló anyagot. Egy fekete asztalt takart. Hermione a vörös lány mellé lépett és lefújta az asztalról a port. Ginny köhögött egyet.

- Bocsánat – mondta Hermione.

- Ugyan.

Hermione letette a könyvet az asztalra és a 89. oldalra lapozott.

- Ez milyen könyv? – kérdezte Ginny.

- A könyvtárból hoztam el, egy régi 3.os tankönyv. Kár, hogy nem ez volt a miénk is! Ami nekünk volt, abban nem tanították a Patronust, ebben viszont megtalálható – lelkendezett Hermione. A tanulás a kezdetét vette. Mivel nem volt náluk sem mumus, sem igazi dementor, ezért Ginny tanácsára az Incubo bűbájt alkalmazták, amivel maguk elé tudtak képzelni egy dementort. Hermione patronusa vidraként jelent meg, Ginnyé pedig egy gyíkként hosszú és hegyes fogakkal. Amikor mindkettőjüknek sikerült a varázslat, örömükben egymás tenyerébe csaptak. A gyakorlással hamar elszaladt az a bizonyos egy óra. Hermione egy elégedett mosollyal vette magához a könyvet. A barátnőjével megfogták egymás kezét és óvatosan elindultak. Az Ikrek már várták őket. George Ginnyt, Fred Hermionét húzta fel. Miután visszatolták az ágyakat, Ginny Hermione felé fordult.

- Azt hiszem ma már mindketten jobban fogunk aludni – mondta a lány egy kissé fáradt mosollyal. A két lány integetett Fredéknek és elhagyták a hálót.

Este elalvás előtt Ginnynek és Hermionenak ugyanaz volt az utolsó gondolata:

„A bosszú lefárasztja az embert”